Aristoxenos - Elementi di armonica - Αναγνωστήριο

Zambelis Spyros

Παλαιό Μέλος
χώρα, τόπος, χώρος. Στη μουσική, η θέση σε μια κλίμακα· η θέση [ή, όπως συνήθως έλεγαν, ο τόπος], όπου βρισκόταν μία νότα. Αριστόξ. (Αρμον. ΙΙΙ, 70, 20 Mb): "χώραι φθόγγων" (θέσεις των φθόγγων).

Βλ. λ. τόπος .

http://analogion.com/forum/showthread.php?t=12139&page=257

χώρα , Ion. χώρη , ἡ,
A. = χῶρος, space or room in which a thing is, defined as partly occupied space, distd. fr. κενόν and τόπος, Zeno Stoic. 1.26 (cf.2.163), S.E.P.3.124; “ποταγορεύοντι τὰν ὕλαν τόπον καὶ χώραν” Ti.Locr.94b (in “ὁ τόπος τῆς χ.” Pl.Lg.705c χώρα = country (cf. 11.1); so “χώρας ἐν τόποις Λιβυστικοῖς” A.Eu.292); “οὐδέ τι πολλὴ χώρη μεσσηγύς” Il.23.521; “νόμισμα . . χώρας μεγάλης δέοιτ᾽ ἄν” X.Lac.7.5; χώραν τινὶ καταλιπεῖν leave room for it, Plu.2.123f, etc.
2. generally, place, spot, στρέψεσθ᾽ ἐκ χώρης ὅθι . . Il.6.516, cf. Od.16.352; “ὀλίγῃ ἐνὶ χ.” Il. 17.394; χώραν ἐκ χώρας μεταβάλλειν move from place to place, Pl.Tht. 181c; field in a ceiling, IG42(1).103.193, 106ii139 (Epid., iv B. C.); ἡ πρώτη χ. the first field (on the chest of Cypselus), Paus.5.17.6; socket or cavity of a joint, Hp.Art.79, 80; of the eye, IG42(1).121.76 (Epid., iv B. C.); as euphemism for the genital organs, Hippiatr. 33,71.
3. the position, proper place of a person or thing, “ἐνὶ χώρῃ ἕζεται” Il.23.349: esp. a soldier's post, Ἄρης οὐκ ἔνι χώρα is not at his post (or perh. in the land, cf. Ar.Lys.524) A.Ag.78 (anap.); χώραν λιπεῖν, προλείπειν, Th.4.126, 2.87; μισθοφορεῖν κεναῖς χ. draw pay for unfilled vacancies, Aeschin.3.146; “ἐπιγράψαι αὐτῷ τὴν χ.” UPZ14.88 (ii B. C.): later τὴν χ. τινὸς ἀποπληρῶσαι, ποιῆσαι, fill a person's place, POxy.136.15(vi A. D.), PMasp.32.11 (vi A. D.): χώραν λαβεῖν take a position, find one's place, ἕως ἂν χώραν λάβῃ [τὰ πράγματα] till they are brought into position, into order, X.Cyr.4.5.37; “οὐ διδοὺς ἑτέρῳ τόπον οὐδὲ χώραν διακονίας” Plu.2.62d; οὐκ ἂν ἔχοι χώραν νοήσεως ἡντινοῦν τὸ ἀγαθόν the Good cannot have any possibility of thinking, Plot.5.6.6; σοὶ ἀστρονομεῖν χ. your province is astronomy, Philostr. VA5.15; “ἐν τοῖς ἀτέχνοις χώραν ἔχει τὸ αὐτόματον” Eun.Hist.p.225D.: freq. in the phrase ὥρα καὶ χ., time and place, “ἐν ὁποία ἀξία φυτευθῆναι καὶ ὥρὰ καὶ χώρᾳ” Pl.Hipparch.225c; “ἐν ἄλλῃ καὶ χώρῃ” Hp.Hum. 14; πρὸς ὥρας καὶ χώρας καὶ διαίτας ib.16, Aph.3.3; “ἥ τε τοῦ ἔτους ὥρα καὶ χ. καὶ φύσις τοῦ θεραπευομένου σώματος” Gal.18(2).399, cf. Alex. Trall.1.10, Steph.in Hp.1.161, 180 D. b. in metric, position of a foot in a verse, “τὸ δακτυλικὸν δέχεται δακτύλους καὶ σπονδείους κατὰ πᾶσαν χ.” Heph.7.1, cf. 8.1; “αἱ περιτταὶ χ.” Id.5.1,6.1.
4. metaph., station, place, position, ἐν χώρᾳ τινὸς εἶναι to be in his position, be counted the same as he is, ἐν ἀνδραπόδων or μισθοφόρου χώρᾳ εἶναι to be in the position of slaves or mercenaries, to pass or rank as such, X.An.5.6.13, Cyr.2.1.18; ἐν οὐδεμιᾷ χ. εἶναι to have no place or rank, be in no esteem, Id.An.5.7.28; “οὗ μέλλει χώρην μηδεμίαν θέμεναι” Thgn.152; “τούτων τοι χώρη . . ὀλίγη τελέθει” Id.822; “τὰς μεγίστας χ. ἔχειν” Plb.1.43.1.
5. in senses 3 and 4 freq. with a Prep., ἐκ χώρας ὁρμᾶν, opp. πορευόμενος μάχεσθαι, X.An.3.4.33; εἰς τὰς ἑαυτῶν χ. πάρεισι are at their posts, Id.Cyr.1.2.4, cf. Theoc. 15.57; “εἰς τὰς τῶν λοχαγῶν χ. καταστήσεσθαι” X.Cyr.2.1.23; ἐν χώρᾳ in one's place, at one's post, “ἐν ταῖς χ. γενέσθαι” Id.An.4.8.15; ἐν χώρᾳ πίπτειν, ἀποθνῄσκειν, die at one's post, Id.HG4.2.20, 8.39; ἐπὶ χώρας ἕσσαι set it in its place, Pi.P.4.273; also μένειν ἐπὶ χώρας, = μένειν κατὰ χώραν, remain in force, OGI90.16 (Rosetta, ii B. C.), BGU183.9 (i A. D.); κατὰ χώρην εἶναι be in one's place, Hdt.4.135; [“φόροι] κατὰ χώρην διατελέουσι ἔχοντες” Id.6.42, cf. Ar.Pl.367, Ra.793; “κατὰ χ. μένειν” Hdt.7.95, 8.108, Ar.Eq.1354, Th.4.26; ἤλπιζον . . οὐ μενεῖν κατὰ χ. τὰ πράγματα ib.76; “μένει τὸ ὅρκιον κατὰ χ.” as it was, undisturbed, Hdt.4.201; ἐᾶν κατὰ χ. τὴν πόλιν leave in its place, leave as it was, X.HG6.5.6, cf. Hdt.1.17; “κατὰ χώραν μένειν τοὺς ἄλλους [νόμους] ἐᾶν” D.24.5; κατὰ χ. ἀπιέναι retire in their old order, X. An.6.4.11.
II. land, viz.,
1. a land, country, “ἅς τινας ἵκεο χώρας ἀνθρώπων” Od.8.573; “ἡ χ. ἡ Ἀττική” Hdt.9.13; “ἐμπορεύεσθαι εἰς τὴν χ.” IG12.57.21, cf. 63.22, al.: freq. in Trag., “Ἑλλάδα χώραν” A.Pers.271 (lyr.); “Εὐβοῖδα χ.” S.Tr.74, etc.; territory, ὁ τύραννος ἢ πόλεων ἢ χ. πολλῆς [ἐπιθυμεῖ] X.Hier.4.7: pl., OGI54.11 (Adule, iii B. C.), etc.
2. landed estate, X.Cyr.8.4.28, 8.6.4. b. country town, “τοὺς κήρυκας διαπέμψαντες ἐς τὰς χ.” Schwyzer688B8 (Chios, v B. C.).
3. the country, opp. to the town, “ἡ πόλις καὶ ἡ χ.” Lycurg. 1; “τὰ ἐκ τῆς χώρας” Th.2.5, X.Mem.3.6.11; ὁ ἐκ τῆς χ. γιγνόμενος σῖτος ib.13; “οἱ ἐν τῇ χ. ἐργάται” Id.Hier.10.5; ἐν τῇ χώρᾳ κοιταῖον γίγνεσθαι, opp. ἐν ἄστει, Decr. ap. D.18.37; ἁ κοινὰ χ. (of two cities) IG42(1).77.2 (Epid., ii B. C.): esp. of Egypt as opp. Alexandria, OGI56.5 (Canopus, iii B. C.), PHib.1.27.167 (iii B. C.), etc. (but in PTeb.5.98 (ii B. C.) ἐν τῇ Ἀλεξα(νδρέων) χ. means 'in Alexandria'); ἡ ἄνω χ. καὶ ἡ κάτω, Upper and Lower Egypt, OGI90.46 (Rosetta, ii B. C.), cf. Wilcken Chr.109.9 (iii B. C.).—χῶρος is another form: in signf. 11 χώρα alone is used in Att.; whereas in signf. 1 χῶρος is common, exc. in the special sense of one's proper place or post (χῶρος and χώρα perh. cogn. with χῆρος, χῆτος).

Henry George Liddell. Robert Scott. A Greek-English Lexicon. revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones. with the assistance of. Roderick McKenzie. Oxford. Clarendon Press. 1940.

http://www.perseus.tufts.edu/hopper...phabetic+letter=*x:entry+group=46:entry=xw/ra
 

Zambelis Spyros

Παλαιό Μέλος
χωρ-ίζω , pf. Pass. κεχώρισμαι, 3pl. Ion.
A. “κεχωρίδαται” Hdt.1.140, 151, al.: (χωρίς).
I. in local sense, separate, divide, “χ. ἀλλήλων λόχους” E.Ph.108; exclude, “τὴν πτέρνην” Hp.Fract.11, etc.: τί τινος, freq. in Pl., “χ. τὴν ψυχὴν τοῦ σώματος” R.609d, cf. Phlb.55e; “ἀπὸ τοῦ σώματος τὴν ψ.” Phd.67c, cf. Plt.268c, etc.; “πάντα κατὰ φυλάς” X.Oec.9.8; with inf. added, [“τὴν τάξιν] ἐπὶ τῷ μέσῳ ἐχώρισεν ἕπεσθαι” Id.An.6.5.11; οἱ χωρίζοντες the Separators, a name given to those Grammarians (Xenon and Hellanicus acc. to Procl.Chr.p.102 Allen) who ascribed the Iliad and Odyssey to different authors, Sch.A Il.2.356,649, 11.692,21.416:—Pass., to be separated, severed, or divided, Hdt.1.151, 3.12, al.; τινος E.IT1002, Pl.Ti.31b; “σοφόν . . πάντων κεχωρισμένον” Heraclit.108.
II. separate in thought, distinguish, “ἡδύ τε καὶ δίκαιον” Pl.Lg.663a; “ἀπὸ τῶν ὠφελίμων τὰ καθ᾽ αὑτά” Arist.EN1096b14; “χ. καὶ διασπᾶν” Id.PA642b18; esp. in Logic, “τὸν ἴδιον τῆς οὐσίας ἑκάστου λόγον ταῖς . . οἰκείαις διαφοραῖς χ.” Id.Top.108b6, cf. 132a13:— Pass., to be different, “κεχωρίδαται πολλὸν τῶν . . ἄλλων ἀνθρώπων” Hdt. 1.140: less freq. c. dat., “κεχώρισται οὗτος ὁ χειμών . . τοῖσι ἐν ἄλλοισι χωρίοισι γινομένοισι χειμῶσι” Id.4.28; “ἀπ᾽ ἀλλήλων” Isoc.14.49; νόμοι κεχωρισμένοι τῶν ἄλλων ἀνθρώπων laws apart from others, far different, Hdt.1.172, cf. Plb.31.23.11; “γνῶμαι κεχωρισμέναι” Hdt.4.11; opp. συγκεχυμένος, Pl.R.524c; “κεχώρισται πλεῖστον τό τ᾽ εἶναι καὶ τὸ τοῦτον φάσκειν” D.45.26.
III. Pass., “κεχωρισμένη ἀπὸ τοῦ ἀνδρός” divorced, Plb.31.26.6; θᾶσσον . . οἰστοῦ . . χωρίζεται, of a wife, E.Fr.1063.13.
IV. later in Pass., depart, go away, Plb.3.94.9, D.S.19.65, Heraclit.Incred.8; “ἐκ θρόνων” Ezek.Exag.76.

Henry George Liddell. Robert Scott. A Greek-English Lexicon. revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones. with the assistance of. Roderick McKenzie. Oxford. Clarendon Press. 1940.

http://www.perseus.tufts.edu/hopper...abetic+letter=*x:entry+group=47:entry=xwri/zw
 

Zambelis Spyros

Παλαιό Μέλος
χωρ-ισμός , ὁ,
A. separation, “λύσις καὶ χ. ψυχῆς ἀπὸ σώματος” Pl.Phd.67d; χ. δέχεσθαι, opp. συνεζεῦχθαι, Arist.EN1175a20.
2. secretion of sap, Thphr.CP6.7.3.
3. abstraction, Plot.4.7.8.
II. (from Pass.) a being separated, parting, departure, Plb.5.16.6, D.S.17.10; τὸν χ. “ποιήσασθαι” Id.2.60; seclusion, LXXLe.12.2, 18.19; “ὁ ἀπὸ θεοῦ χ.” Hierocl. in CA24p.472M.

Henry George Liddell. Robert Scott. A Greek-English Lexicon. revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones. with the assistance of. Roderick McKenzie. Oxford. Clarendon Press. 1940.

http://www.perseus.tufts.edu/hopper...etic+letter=*x:entry+group=47:entry=xwrismo/s
 

Zambelis Spyros

Παλαιό Μέλος
ψευδής , ές (the neut. sg. ψευδές is not found in early writers, ψεῦδος being used instead, cf.
A. “ψεῦδος” 111; it is found in later Gr., OGI669.54 (Egypt, i A.D.), Palaeph.6, al., Gal.18(2).782); gen. sg. “ψευδοῦς” Id.15.168; old Att. acc. pl. “ψευδᾶς” IG12.700: (ψεύδομαι):— lying, false, untrue, of things, opp. “ἀληθής, ψ. λόγοι” Hes.Th.229; “μῦθοι” A.Pr.685, E.Hipp.1288 (anap.); τρέπεσθαι ἐπὶ ψευδέα ὁδόν to betake oneself to falsehood, Hdt.1.117; ψ. κατηγορία, αἰτίαι, false charges, Aeschin.2.183, Isoc. 15.138, Plb.5.41.3; “λόγοι” S.OT526; “λόγος” Pl.Sph.240e, Cra.385b: ψ. λόγοι are also fallacies, in Logic, Arist.Top.162b3 sqq.; ἥδε ἡ ψ. οὐσία this unreal Being (sc. the world of sense), Plot.5.8.9: irreg. Sup. “ψευδίστατος, εἴδη” Ael.VH14.37.
2. of persons, lying, false, and as Subst., liar, “οὐ γὰρ ἐπὶ ψευδέσσι πατὴρ Ζεὺς ἔσσετ᾽ ἀρωγός” Il.4.235 (only here in Hom.; perh. ψεύδεσσι from ψεῦδος is the true accent; so Hermappias ap.Hdn.Gr.2.45 against Aristarch. and Ptol.Asc. ibid.); “τοὺς θεοὺς ψευδεῖς τίθης” S. Ph.992, cf. Ant.657; “ψ. ἔφυς” E.Or.1608; ψ. φανήσεσθαι to be detected in falsehood, Th.4.27, cf. Pl.Tht.148b; “Κριτίαν ψευδῆ ἐπιδείξω” Id.Chrm.158d: irreg. Sup. “ψευδίστατος” arrant liar, EM 110.29, cf. Eust.1441.25.
3. τὰ ψευδῆ falsehoods, lies, “οὐ ψευδῆ λέγω” A.Ag.625, cf. Antipho 1.10, etc.; “οὐκ ἔσθ᾽ ὅπως λέξαιμι τὰ ψευδῆ καλά” A.Ag.620; “τινὰς ψ. διαβάλλειν” Ar.Eq.64; “ψευδῶν συγκολλητής” Id.Nu.446 (anap.).
4. ψευδέων ἀγορή, in Hp.Epid.3.1. ή, ιβ́, said to be a name of the monkey-market, perhaps as being villanous counterfeits of humanity.
II. Pass., beguiled, deceived, E.IA852.
III. Adv. ψευδῶς falsely, “λέγειν” Id.IT1309 codd.; “προσποιήσασθαι” Th.1.137; mistakenly, “ψ. δοξάζειν” Pl.Phlb. 40d; “ψ. γενέσθαι τὸν φόβον” groundlessly, Plb.5.110.7.

Henry George Liddell. Robert Scott. A Greek-English Lexicon. revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones. with the assistance of. Roderick McKenzie. Oxford. Clarendon Press. 1940.

http://www.perseus.tufts.edu/hopper...habetic+letter=*y:entry+group=5:entry=yeudh/s
 

Zambelis Spyros

Παλαιό Μέλος
ψυ_χ-ή , ἡ,
A. life, “λύθη ψ. τε μένος τε” Il.5.296, etc.; “ψ. τεκαὶ αἰών” 16.453, cf. Od.9.523; “θυμοῦ καὶ ψ.” Il.11.334, Od.21.154; “λαυκανίην, ἵνα τε ψυχῆς ὤκιστος ὄλεθρος” Il.22.325; ψυχὰς παρθέμενοι at hazard of their lives, Od.3.74,9.255; “αἰεὶ ἐμὴν ψ. παραβαλλόμενος” Il.9.322; λίσσου᾽ ὑπὲρ ψ. καὶ γούνων by your life, 22.338; so “ἀντὶ ψ.” S.OC1326: but περὶ ψ. to save their life, Od.9.423; “περί τε ψυχέων ἐμάχοντο” 22.245; “περὶ ψ. θέον Ἕκτορος” Il.22.161; “τρέχων περὶ τῆς ψ.” Hdt.9.37; “τῆς ἐμῆς περὶ ψ.” A.Eu.115, cf. E.Hel.946, Heracl.984; “περὶ ψ. κινδυνεύων” Antipho 2.1.4, cf. Th. 8.50; “ἁγὼν . . σῆς ψ. πέρι” S.El.1492, cf. E.Ph.1330, Or.847, X.Cyr.3.3.44; “τὸν περὶ ψ. δρόμον δραμεῖν” Ar.V.375 (lyr.); “ἀγωνίζεσθαι περὶ τῆς ψ.” X.Eq.Mag.1.19; ὃ ἂν θέλῃ, ψυχῆς ὠνεῖται [θυμός] in exchange for life, Heraclit.85; “τῆς ψ. πρίασθαί τι” X.Cyr.3.1.36; “τί γὰρ δοῖ ἄνθρωπος ἀντάλλαγμα τῆς ψ. αὐτοῦ;” Ev.Marc.8.37. In early poets: “ψυχὰν ἀποπνεῖν” Simon.52; “ψυχὰς ἔχοντες κυμάτων ἐν ἀγκάλαις” Archil.23; “ψυχέων φειδόμενοι” Tyrt.10.14; “θειδωλὴν ψ. θέμενος” Sol.13.46; “ψυχῆς εἵνεκα καὶ βιότου” Thgn.730; “ψυχὰν Ἀΐδᾳ τελέων” Pi.I.1.68; “ψυχὰς βαλον” Id.O.8.39; “χαλκῷ ἀπὸ ψυχὴν ἀρύσας” Emp.138; “τοὐμὸν ἐκπίνουσ᾽ ἀεὶ ψυχῆς ἄκρατον αἷμα” S.El.786; τῆς ἐμῆς ψ. γεγώς ib.775; “τὴν ψ. ἐκπίνουσιν” Ar.Nu.712 (anap.); “ψ. ἀφήσω” E.Or.1171; “ψ. σέθεν ἔκτεινε” Id.Tr.1214; “ψ. παραιτέεσθαι” Hdt.1.24; ποινὴν τῆς Αἰσώπου ψ. satisfaction for the life of A., Id.2.134; “ψυχῆς ἀποστερῆσαί τινα” Antipho 4.1.6, cf. Th.1.136, etc.; “τὴν ψ. ἢ τὴν οὐσίαν ἢ τὴν ἐπιτιμίαν τινὸς ἀφελόμενος” Aeschin.2.88; “τὸ τῆς ψ. ἀπαιτηθεὶς χρέος” LXX Wi.15. 8, cf. Ev.Luc.12.20; “ζητοῦσι τὴν ψ. μου” LXX 3 Ki.19.10, cf. Ev.Matt. 2.20; “τὴν ψ. αὐτοῦ τίθησιν ὑπὲρ τῶν προβάτων” Ev.Jo.10.11, etc.; δεῖρον ἄχρις ἡ ψ . . . ἐπὶ χειλέων λειφθῇ within an inch of his life, Herod.3.3:—the phrase ἐν τῇ χειρὶ τὴν ψ. ἔχοντα taking his life in his hands, is prob. f.l. in Xenarch.4.20; “ἡ ψ. μου ἐν ταῖς χερσί [σου] διὰ πάντος” LXX Ps.118(119).109, cf. 1 Ki.19.5, 28.21, al.; of life in animals, Od.14.426, Hes.Sc.173, Pi.N.1.47, etc.; “τὰ ἄλλα ζῷα, ὅσα ψ. ἔχει” Anaxag.4, cf. 12; “πάντων τῶν ζῴων ἡ ψ. τὸ αὐτό, ἀήρ” Diog. Apoll.5 (cf. infr. IV. 1); ἡ φύσις τοιαύτη πάντων ὅσσα ψ. ἔχει Democrit.278; ἐπῴζει καὶ ποιεῖ ψ. ἔχειν (of incubation) Epich.172; [“ἑρπετὸν] ὃ ἔχει ἐν ἑαυτῷ ψ. ζωῆς” LXX Ge.1.30; ἡ ψ. πάσης σαρκὸς αἷμα αὐτοῦ ἐστιν ib.Le.17.11, cf. De.12.23.
2. metaph. of things dear as life, “χρήματα γὰρ ψ . . . βροτοῖσι” Hes.Op.686; “πᾶσι δ᾽ ἀνθρώποις ἄρ᾽ ἦν ψ. τέκν᾽” E.Andr.419; “τἀργύριόν ἐστιν αἷμα καὶ ψ. βροτοῖς” Timocl.35; so as an endearing name, Hld.1.8, al.; “ζωὴ καὶ ψ.” Juv.6.195; “ψ. μου” Mart.10.68.
II. in Hom., departed spirit, ghost (“ὑποτίθεται [Ὅμηρος] τὰς ψ. τοῖς εἰδώλοις τοῖς ἐν τοῖς κατόπτροις φαινομένοις ὁμοίας . . ἃ καθάπαξ ἡμῖν ἐξείκασται καὶ τὰς κινήσεις μιμεῖται, στερεμνιώδη δὲ ὑπόστασιν οὐδεμίαν ἔχει εἰς ἀντίληψιν καὶ ἁφήν” Apollod. Hist.Fr.102(a)J.); “ψ. Πατροκλῆος . . πάντ᾽ αὐτῷ . . ἐϊκυῖα” Il.23.65: freq. in Od.11, ψ. Ἀγαμέμνονος, Ἀχιλῆος, etc., 387, 467, al.; “ψ. καὶ εἴδωλον” Il.23.104, cf. 72, Od.24.14; “ψ. κατὰ χθονὸς ᾤχετο τετριγυῖα” Il.23.100; ψυχὰς ἡρώων, opp. αὐτούς, 1.3, cf. Hes.Sc.151; “ψυχαὶ δ᾽ Ἄϊδόσδε κατῆλθον” Il.7.330; “ψ. δὲ κατ᾽ οὐταμένην ὠτειλὴν ἔσσυτ᾽ ἐπειγομένη” 14.518; sts. hardly dist. from signf. 1, “ἅμα ψ. τε καὶ ἔγχεος ἐξέρυσ᾽ αἰχμήν” 16.505; in swoons it leaves the body, “τὸν δὲ λίπε ψ.” 5.696; so in later writers (seldom in Trag.), “σὺν Ἀγαμεμνονίᾳ ψυχᾷ” Pi.P.11.21; ἑὰν ψυχὰν κομίξαι ib.4.159, cf. N.8.44; “αἱ ψ. ὀσμῶνται καθ᾽ Ἅιδην” Heraclit.98; “πέμψατ᾽ ἔνερθεν ψυχὴν ἐς φῶς” A.Pers.630 (anap.); “ποτωμένην ψ. ὑπὲρ σοῦ” E.Or.676, cf. Fr. 912.9 (anap.); “τὰς τῶν κεκμηκότων ψ., αἷς ἐστιν ἐν τῇ φύσει τῶν αὑτῶν ἐκγόνων κήδεσθαι” Pl.Lg.927b; ψ. σοφαί, perh. 'wise ghosts', Ar.Nu. 94; “δὶς ἀποθανουμένη ψ.” Anon. ap. Plu.2.236d.
III. the immaterial and immortal soul, first in Pindar, “ἐς τὸν ὕπερθεν ἅλιον κείνων . . ἀνδιδοῖ [Φερσεφόνα] ψυχὰς πάλιν” Fr.133, cf. Pl.Men.81b; “εἰπόντες ὡς ἀνθρώπου ψ. ἀθάνατός ἐστι” Hdt.2.123; “ἀγένητόν τε καὶ ἀθάνατον ψ.” Pl.Phdr.246a, cf. Phd.70c, al.; “ἀθάνατος ἡμῶν ἡ ψ. καὶ οὐδέποτε ἀπόλλυται” Id.R.608d; “ἁψ. τῷ σώματι συνέζευκται καὶ καθάπερ ἐν σάματι τέθαπται” Philol.14, cf. Pl.Cra.400c: hence freq. opp. “σῶμα, ψ. καὶ σῶμα” X.Mem.1.3.5, cf. An.3.2.20; “ψ. ἢ σῶμα ἢ συναμφότερον, τὸ ὅλον τοῦτο” Pl.Alc.1.130a; “εἰς θηρίου βίον ἀνθρωπίνη ψ. ἀφικνεῖται καὶ ἐκ θηρίου . . πάλιν εἰς ἄνθρωπον” Id.Phdr.249b; “κατὰ τοὺς Πυθαγορικοὺς μύθους τὴν τυχοῦσαν ψ. εἰς τὸ τυχὸν ἐνδύεσθαι σῶμα” Arist.de An. 407b22; “οὐδὲ τοῦτο ἐπείσθην, ὡς ἡ ψ., ἕως μὲν ἂν ἐν θνητῷ σώματι ᾖ, ζῇ, ὅταν δὲ τούτου ἀπαλλαγῇ, τέθνηκεν” X.Cyr.8.7.19; “ἀνθρώπου γε ψ., ἣ τοῦ θείου μετέχει, . . ὁρᾶται δ᾽ οὐδ᾽ αὐτή” Id.Mem.4.3.14, cf. Cyr. 8.7.17; αἰθὴρ μὲμ ψυχὰς ὑπεδέξατο, σώ[ματα δὲ χθών] IG12.945 (v B. C.); “ὁπόταμ ψ. προλίπῃ φάος ἀελίοιο” Orph.Fr.32f.1; “ἡμεῖς ἐσμεν ψ., ζῷον ἀθάνατον ἐν θνητῷ καθειργμένον φρουρίῳ” Pl.Ax. 365e.
IV. the conscious self or personality as centre of emotions, desires, and affections, “χερσὶ καὶ ψυχᾷ δυνατοί” Pi.N.9.39; “μορφὰν βραχύς, ψυχὰν δ᾽ ἄκαμπτος” Id.I.4(3).53(71); “ἐνίους τῶν καλῶν τὰς μορφὰς μοχθηροὺς ὄντας τὰς ψ.” X.Oec.6.16; “θνητοῦ σώματος ἔτυχες, πειρῶ τῆς ψ. ἀθάνατον μνήμην καταλιπεῖν” Isoc.2.37; opp. material blessings, “κτεάνων ψ. ἔχοντες κρέσσονας” Pi.N.9.32; “μήτε σωμάτων ἐπιμελεῖσθαι μήτε χρημάτων . . οὕτω σφόδρα ὡς τῆς ψ. ὅπως ὡς ἀρίστη ἔσται” Pl.Ap. 30b, cf. 29e: hence regarded in abstraction, “τὸ παρεχόμενον ἡμῶν ἕκαστον τοῦτ᾽ εἶναι μηδὲν ἀλλ᾽ ἢ τὴν ψ., τὸ δὲ σῶμα ἰνδαλλόμενον ἡμῶν ἑκάστοις ἕπεσθαι” Pl.Lg.959a; “ἡ ψ. ἐστιν ἄνθρωπος” Id.Alc.1.130c; “οὐδὲ νῦν τήν γ̓ ἐμὴν ψ. ἑωρᾶτε” X.Cyr.8.7.17, cf. supr.111: sts., therefore, distd. from oneself, “ψ. γὰρ ηὔδα πολλά μοι μυθουμένη” S.Ant.227; “ἡ ψ. μου πεπότηται” Ar.Nu.319 (anap.); “τί ποτ᾽ ἔστι μαθεῖν ἔραται ψ.” E.Hipp.173 (anap.); “ἄλλο τι βουλομένη ἑκατέρου ἡ ψ. δήλη ἐστίν” Pl.Smp.192c; οἴμοι ψυχή woe is me! LXX Mi.7.1; καὶ ἐρῶ τῇ ψ. μου, "ψυχή, ἔχεις πολλὰ ἀγαθά" Ev.Luc.12.19; in periphrases, ψ. Ὀρέστου, = Ὀρέστης, S.El.1127, al.: but τὴν Φιλοκτήτου ψ. ἐκκλέψεις his wits, Id.Ph.55; “ἡ δ᾽ ἐμὴ ψ. τέθνηκεν” Id.Ant.559, cf. OC999; so ψυχαί abs., = ἄνθρωποι, ψ. ὀλέσασα A.Ag.1457 (lyr.); ψ. πολλαὶ ἔθανον many souls perished, Ar.Th.864; “πᾶσαι αἱ ψ., υἱοὶ καὶ αἱ θυγατέρες λ́ γ́” LXX Ge.46.15, cf. Ex.12.4, al.; [“κιβωτὸς] εἰς ἣν ὀλίγοι, τοῦτ᾽ ἔστιν ὀκτὼ ψ., διεσώθησαν” 1 Ep.Pet.3.20. In apostrophe, “μή, φίλα ψ.” Pi.P.3.61; “ὦ μελέα ψ.” S.Ph.712 (lyr.); “ὦ ἀγαθὴ καὶ πιστὴ ψ.” X.Cyr.7.3.8; in referring to persons, “ὅταν μεγάλη ψ. φυῇ” Pl.R. 496b (cf. μεγαλόψυχος); καλεῖται γοῦν ἡ ψ. Κρινοκοράκα the creature, Thphr.Char.28.2; “πάσῃ ψ. τετελευτηκυίᾳ” LXX Nu.6.6,11; “πᾶσα ψ. ὑποτασσέσθω” Ep.Rom.13.1, etc.: generally, being, ψυχὴ ζῶσα living creature, LXX Ge.1.24, cf. 20(pl.).
2. of various aspects of the self, ἐν πολέμοιο μάχαις τλάμονι ψ. παρέμειν) enduring heart, Pi.P.1.48; “διεπειρᾶτο αὐτοῦ τῆς ψ.” Hdt.3.14, ἦν ηὰρ . . ψυχὴν οὐκ ἄκρος poor-spirited, Id.5.124; “ψυχὴν ἄριστε πάντων” Ar.Eq.457; “καρτερὰν ψ. λαβεῖν” Id.Ach.393; “κράτιστοι ἂν τὴν ψ. κριθεῖεν” Th.2.40; “τοῖς σώμασι δύνανται τὰς δὲ ψ. οὐκ ἔχουσιν” Lys.10.29; “ὁ γὰρ᾽ λόγχην ἀκονῶν καὶ τὴν ψ. τι παρακονᾷ” X.Cyr.6.2.33, cf. Oec.21.3.
3. of the emotional self, “ὑπείργασμαι μὲν εὖ ψυχὴν ἔρωτι” E.Hipp.505, cf. 527 (lyr.); “πάνυ μου ἡ ψ. ἐπεθύμει” X.Oec.6.14; “τίνα ποτὲ ψ. ἔχων;” Lys.32.12; τίν᾽ οἴεσθ᾽ αὐτὴν ψ. ἕξειν, ὅταν ἐμὲ ῒδῃ; how will she feel? D.28.21; μία ψ., prov. of friends, Arist.EN1168b7; ψ. μία ἤστην prob. in Phryn. PSp.128B.; of appetite, “ψυχῇ διδόντες ἡδονήν” A.Pers.841 (s. v.l.), cf. Epich.297, Theocr.16.24; “λίχνῳ δὲ ὄντι τὴν ψ.” Pl.R.579b; “τῷ δὲ ἡ ψ. σῖτον μὲν οὐ προσίετο, διψῆν δ᾽ ἐδόκει” X.Cyr.8.7.4.
4. of the moral and intellectual self, “ἀπὸ πάμπαν ἀδίκων ἔχειν ψ.” Pi.O. 2.70; “ψ. τε καὶ φρόνημα καὶ γνώμην” S.Ant.176; “ἀρκεῖν . . κἀντὶ μυρίων μίαν ψ. τάδ᾽ ἐκτίνουσαν, ἢν εὔνους παρῇ” Id.OC499; “ψ. γὰρ εὔνους καὶ φρονοῦσα τοὔνδικον” Id.Fr.101; “ἡ κακὴ σὴ ψ.” Id.Ph.1014; “ψυχῆς κατήγορος κακῆς” X.Oec.20.15, cf. Pl.R.353e; “ἡ βουλεύσασα ψ.” Antipho 4.1.7, cf. Pl.Lg.873a; τὸ σῶμα ἀπειρηκὸς ἡ ψ. συνεξέσωσεν . . διὰ τὸ μὴ ξυνειδέναι ἑαυτῇ the mind conscious of innocence, Antipho 5.93; “τὸ ἐπιμελεῖσθαι καὶ ἄρχειν καὶ βουλεύεσθαι . . ἐσθ᾽ ὅτῳ ἄλλῳ ἢ ψυχῇ δικαίως ἂν ἀποδοῖμεν;” Pl.R.353d; “τὴν τῆς ψ. ἐπιμέλειαν” X.Mem. 1.2.4, Isoc.15.304; τὰ ἐν τῇ ψ. διὰ τὴν παιδείαν ἐγγιγνόμενα ib.290; “τῆς ψ. ἐξελθούσης, ἐν ᾗ μόνῃ γίγνεται φρόνησις” X.Mem.1.2.53; “νοῦς τε καὶ ψ.” Pl.Cra.400a, cf. Phdr.247c, al.; “ἐμπαίει τί μοι ψυχῇ σύνηθες ὄμμα” S.El.903; “ἰδὼν μὲν γνούς τε σῇ ψ., τέκνον” E.Tr.1171. Phrases:— “ἐκ τῆς ψ. φίλος” X.An.7.7.43; ἀπὸ τῆς ψ. φιλεῖν with all the heart, Thphr. Char.17.3; “βόσκοιτ᾽ ἐκ ψυχᾶς τὰς ἀμνάδας” Theoc.8.35; “ὅλῃ τῇ ψ. κεχαρίσθαι τινί” X.Mem.3.11.10; οὐκ ἐᾷ ἡμᾶς οὐδὲ ψυχῆς λαχεῖν he won't let us call our soul our own, Phryn.PSp.128B.
5. of animals, ψ. μεγαλόφρων, of a horse, X.Eq.11.1; “θηρίων ψ. ἡμεροῦμεν” Isoc.2.12; ψ. χηνός, ὀρτυγίου, Eub.101, Antiph.5.
6. of inanimate things, “πᾶσα πολιτεία ψ. πόλεώς ἐστιν” Isoc.12.138, cf. 7.14; “ἡ τῶνδε τῶν ἀνδρῶν ἀρετὴ τῆς Ἑλλάδος ἦν ψ.” D.60.23; “οἷον ψ. ὁ μῦθος τῆς τραγῳδίας” Arist.Po.1450a38; also of the spirit of an author, D.H.Lys.11.
V. Philosophical uses:
1. In the early physicists, of the primary substance, the source of life and consciousness, ὁρίζονται πάντες (sc. οἱ πρότεροι)“ τὴν ψ. τρισίν, κινήσει, αἰσθήσει, τῷ ἀσωμάτῳ” Arist.de An. 405b11; τὸν λίθον ἔφη [Θαλῆς] ψ. ἔχειν ὅτι τὸν σίδηρον κινεῖ, of the magnet, ib.405a20; ψυχῇσιν θάνατος ὕδωρ γενέσθαι, ὕδατι δὲ θάνατος γῆν γενέσθαι, ἐκ γῆς δὲ ὕδωρ γίνεται, ἐξ ὕδατος δὲ ψ. (sc. πῦρ) Heraclit. 36; “ἡ ψ. πνεῦμα” Xenoph. ap. D.L.9.19; καρδία ψυχῆς καὶ αἰσθήσιος [ἀρχά] Philol.13; “τοῦτο [ἀὴρ] αὐτοῖς καὶ ψ. ἐστι καὶ νόησις” Diog. Apoll.4; “τὴν τῶν ἄλλων ἁπάντων φύσιν οὐ πιστεύεις Ἀναξαγόρᾳ νοῦν καὶ ψ. εἶναι τὴν διακοσμοῦσαν;” Pl.Cra.400a, cf. Arist.de An.404a25; Δημόκριτος πῦρ τι καὶ θερμόν θησιν αὐτὴν (sc. ψυχὴν) εἶναι ib.404a1, cf. Resp.472a4.
2. the spirit of the universe, “ψ. εἰς τὸ μέσον [τοῦ κόσμου] θείς” Pl.Ti.34b, cf. 30b; “τὴν τοῦ παντὸς δῆλον ὅτι τοιαύτην εἶναι βούλεται [ὁ Τίμαιος] οἷόν ποτ᾽ ἐστὶν ὁ καλούμενος νοῦς” Arist.de An.407a3; ἐν τῷ ὅλῳ τινὲς [τὴν ψ.] μεμεῖχθαί φασιν, ὅθεν ἴσως καὶ Θαλῆς ᾠήθη πάντα πλήρη θεῶν εἶναι ib.411a8; “ὁ κόσμος ψ. ἐστὶν ἑαυτοῦ καὶ ἡγεμονικόν” Chrysipp.Stoic.2.186; ψ. [κόσμου] Plu.2.1013e, cf. M.Ant.4.40; “ψ. ἐλθοῦσα εἰς σῶμα οὐρανοῦ” Plot.5.1.2; “τόδε τὸ πᾶν ψ. μίαν ἔχον εἰς πάντα αὐτοῦ μέρη” Id.4.4.32; περὶ ψυχᾶς κόσμου καὶ φύσιος, title of work by Ti.Locr.
3. In Pl. the immaterial principle of movement and life, “ὅταν παρῇ [ψυχὴ] τῷ σώματι, αἴτιόν ἐστι τοῦ ζῆν αὐτῷ” Pl.Cra.399d, cf. Def.411c; [“ψυχῆς λόγον ἔχομεν] τὴν δυναμένην αὐτὴν αὑτὴν κινεῖν κίνησιν” Id.Lg.896a; μεταβολῆς τε καὶ κινήσεως ἁπάσης αἰτία [ἡ ψ.] ἅπασιν ib. b, cf. 892c; its presence is requisite for thought, “σοφία καὶ νοῦς ἄνευ ψ. οὐκ ἂν γενοίσθην” Id.Phlb.30c, cf. Ti. 30b, Sph.249a; defined by Arist. as “οὐσία ὡς εἶδος σώματος φυσικοῦ δυνάμει ζωὴν ἔχοντος” de An.412a20; ἐντελέχεια ἡ πρώτη σώματος φυσικοῦ ὀργανικοῦ ib.412b5; the tripartite division of “ψ., οἱ δὲ περὶ Πλάτωνα καὶ Ἀρχύτας καὶ οἱ λοιποὶ Πυθαγόρειοι τὴν ψ. τριμερῆ ἀποφαίνονται, διαιροῦντες εἰς λογισμὸν καὶ θυμὸν καὶ ἐπιθυμίαν” Iamb. ap. Stob.1.49.34, cf. Pl.R.439e sqq.; in Arist. “ἡ ψ. τούτοις ὥρισται, θρεπτικῷ, αἰσθητικῷ, διανοητικῷ, κινήσει: πότερον δὲ τοὔτων ἕκαστόν ἐστι ψ. ἢ ψυχῆς μόριον;” de An.413b11, cf. PA641b4; “ἡ θρεπτικὴ ψ.” Id.de An.434a22, al.; in the Stoics and Epicureans, σῶμα ἡ ψ. Zeno and Chrysipp.Stoic.1.38; of the scala naturae, “τὰ μὲν ἕξει διοικεῖται, τὰ δὲ φύσει, τὰ δ᾽ ἀλόγῳ ψ., τὰ δὲ καὶ λόγον ἐχούσῃ καὶ διάνοιαν” Stoic.2.150, cf. M.Ant.6.14; “ἡ ψ. σῶμά ἐστι λεπτομερές . . προσεμφερέστατον πνεύματι θερμοῦ τινα κρᾶσιν ἔχοντι” Epicur.Ep.1p.19U.; “τέλος . . τὸ μήτε ἀλγεῖν κατὰ σῶμα μήτε ταράττεσθαι κατὰ ψ.” Id.Ep.3p.64U.; in the Neo-Platonists characterized by discursive thinking, “τοὺς λογισμοὺς ψυχῆς εἶναι ἐνεργήματα” Plot.1.1.7; related to νοῦς as image to archetype, εἰκών τίς ἐστι νοῦ [ψ.] Id.5.1.3; present in entirety in every part, “πάρεστι πᾶσα πανταχοῦ ψ.” Id.5.1.2, cf. 4.7.5; “φύσις ψ. οὖσα, γέννημα ψυχῆς προτέρας” Id.3.8.4; animal and vegetable bodies possess “οἷον σκιὰν ψυχῆς” Id.4.4.18; “πᾶν σῶμα . . ψυχῆς μετουσίᾳ κινεῖται ἐξ ἑαυτοῦ καὶ ζῇ διὰ ψ.” Procl.Inst.20.
VI. butterfly or moth, Arist.HA551a14, Thphr.HP2.4.4, Plu.2.636c.
2. τριπόλιον, Ps.-Dsc.4.132.
VII. Psyche, in the allegory of Psyche and Eros, Apul.Metam. bks. 4-6, Aristophontes ap. Fulg.Myth.3.6. (See ancient speculations on the derivation, Pl.Cra.399d-400a, Arist.de An.405b29, Chrysipp.Stoic.2.222; Hom. usage gives little support to the derivation from ψύχω 'blow, breathe'; “τὸν δὲ λίπε ψ.” Il.5.696 means 'his spirit left his body', and so λειποψυχέω means 'swoon', not 'become breathless'; “ἀπὸ δὲ ψ. ἐκάπυσσε” Il.22.467 means 'she gasped out her spirit', viz. 'swooned'; the resemblance of ἄμπνυτο 'recovered consciousness' to ἀμπνέω 'recover breath' is deceptive, v. ἄμπνυτο, ἔμπνυτο: when concrete the Homeric ψ. is rather warm blood than breath, cf. Il.14.518, 16.505, where the ψ. escapes through a wound; cf. ψυχοπότης, ψυχορροφέω, and S.El.786, Ar.Nu.712 (v. supr.1).)

Henry George Liddell. Robert Scott. A Greek-English Lexicon. revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones. with the assistance of. Roderick McKenzie. Oxford. Clarendon Press. 1940.

http://www.perseus.tufts.edu/hopper...phabetic+letter=*y:entry+group=13:entry=yuxh/
 

Zambelis Spyros

Παλαιό Μέλος
ὡς :—Summary:
A. as ADVERB of Manner.
Aa. ὧς and ὥς (with accent), so, thus.
Ab. ὡς (without accent) of the Relat. Pron. ὅς, as.
Ac. ὡς Relat. and Interrog., how.
Ad. ὡς temporal, when.
Ae. ὡς Local, where,
B. ὡς, as CONJUNCTION.
C, D. various usages.
A. ADVERB of Manner:
Aa. ὥς , Demonstr., = οὕτως, so, thus, freq. in Hom., Il.1.33, al.; “ὢς εἶπ᾽” Sapph.Supp.20a.11 (Epic style); in Ion. Prose, Hdt.3.13, al.; rare in Att., and almost confined to certain phrases, v. infr. 2, 3; ὥς simply = οὕτως, A.Ag.930, Th.3.37, Pl.Prt.338a; “ἀλλ᾽ ὣς γενέσθω” E.Hec.888, al.
2. καὶ ὧς even so, nevertheless, Il.1.116, al.; οὐδ᾽ ὧς not even so, 7.263, Od.1.6, al., Hdt.6.76; “οὐδέ κεν ὧς” Il.9.386: the phrases καὶ ὧς, οὐδ᾽ ὧς, μηδ᾽ ὧς, are used in Trag. and Att., S.Ant.1042, Th.1.74, 7.74; also later, PCair.Zen.19.10 (iii B. C., unaccented), UPZ146.40 (ii B. C.), GDI 1832.11 (Delph., ii B. C.), IG22.850.17 (iii B. C.); “κἂν ὧς, εἴπερ μέλει σοι, ἀπόστειλόν μοί τινα” POxy.120.11 (iv A. D.); “δουλεύων καθὼς καὶ ὧς” GDI2160 (Delph., ii B. C.); Thess. “καὶ οὗς” IG9(2).234.1 (iii B. C.); for this phrase the accentuation ὧς is prescribed by Hdn.Gr.2.932, al., cf. A.D.Synt.307.16, and is found in good Mss. of Homer; for the remaining uses under this head (Aa. 1, 3, 4) the accentuation ὥς is prescribed by the same grammarians.
3. in Comparisons, ὥς . . , ὡς . . , so . . as . . , etc.; and reversely ὡς . . , ὣς . . , as . . so, Il.1.512, 14.265, etc.; in Att., Pl.R.530d; also ὥς τε . . ὣς . . , as . . thus . . , h.Cer.174-6, E.Ba.1066-8; “οἷα . . ὥς” Id.El.151-5; ὥσπερ . . , ὣς δὲ . . (in apodosi) Pl.Prt.326d.
4. thus, for instance, Od.5.129, h.Ven. 218; ὥς shd. be accented in Od.5.121, 125.
Ab. ὡς , Relat., as, Hom., etc.; prop. relat. to a demonstr. Adv., which is freq. omitted, κινήθη δ᾽ ἀγορὴ ὡς κύματα μακρὰ θαλάσσης, i. e. οὕτως, ὡς . . , Il.2.144 (“φὴ” Zenod.): it is relat. not only to the regular demonstr. Advs. ὥς (ὧς), τώς, ὧδε, οὕτως, αὕτως, but also to ταύτῃ, Pl.R.365d, etc. We find a collat. Dor. form ὥ (q. v.); cf. ὥτε. Usage:
I. in similes, freq. in Hom., Il.5.161, al.; longer similes are commonly introduced by “ὡς ὅτε, ὡς δ᾽ ὅτε, ἤριπε δ᾽, ὡς ὅτε πύργος [ἤριπε]” 4.462: “ἤριπε δ᾽, ὡς ὅτε τις δρῦς ἤριπε” 13.389, cf. 2.394; so later, Emp.84.1, etc.; “ὡς ὅτε θαητὸν μέγαρον, πάξομεν” Pi.O.6.2: ὡς ὅτε is rare in short similes, Od.11.368: ὡς is folld. by indic. pres., Il.9.4, 16.364: also by aor., 3.33 sq., 4.275, 16.823, al.; also by subj. pres. or aor., 5.161, 10.183,485, 13.334 (sts. ὡς δ᾽ ὅτ᾽ ἄν, 11.269, 17.520); cf. ὥστε A:—the Verb is sts. omitted with ὡς, but may be supplied from the context, ἐνδούπησε πεσοῦσ᾽, ὡς εἰναλίη κήξ (sc. πίπτει) Od.15.479, cf. 6.20; “θεὸς δ᾽ ὣς τίετο δήμῳ” Il.5.78; “οἱ δὲ φέβοντο . . , βόες ὣς ἀγελαῖαι” Od.22.299: where ὡς follows the noun to which it refers, it takes the accent; so in Com., “Ἀριστόδημος ὥς” Cratin.151, cf. Eub.75.6; v. infr. H.
2. like as, just as, “ὡς οὗτος κατὰ τέκν᾽ ἔφαγε . . , ὣς ἡμεῖς κτλ.” Il.2.326, v. supr. Aa. 3.
3. sts. in the sense as much as or according as, ἑλὼν κρέας ὥς (i. e. ὅσον)“ οἱ χεῖρες ἐχάνδανον” Od.17.344; ὦκα δὲ μητρὶ ἔννεπον ὡς (i. e. ὅσα)“ εἶδόν τε καὶ ἔκλυον” h.Cer.172; “τῶν πάντων οὐ τόσσον ὀδύρομαι . . ὡς ἑνός” Od.4.105; “τόσον . . ὡς” Il.4.130; so in Trag., “σοὶ θεοὶ πόροιεν ὡς ἐγὼ θέλω” S.OC1124; “ὡς ἐγὼ οὐκ ἔστιν ὑμῶν ὅστις ἐξ ἴσου νοσεῖ” Id.OT60; in Prose, ὡς δύναται as much as he can, Democr.278; “τὸ ῥῆμα μέμνημαι ὡς εἶπε” Aeschin.3.72; ὡς μή = ὅσον μή, νέμεν ὅτι ἃν ( = ἂν)“ βόλητοι ὡς μὴ ἰν τοῖ περιχώροι” IG5(2).3.9 (Tegea, iv B. C.); cf. Ab. 11.2 infr.
4. sts. after Comp., compared with, hence than, μᾶλλον πρέπει οὕτως ὡς . . Pl.Ap.36d; “ἅ γε μείζω πόνον παρέχει . . οὐκ ἂν ῥᾳδίως οὐδὲ πολλὰ ἂν εὕροις ὡς τοῦτο” Id.R.526c; οὐδενὸς μᾶλλον φροντίζειν ὡς . . Plb.3.12.5, cf. 7.4.5, 11.2.9, Plu.Cor.36: μᾶσσον ὡς is dub. in A.Pr.629, and <ἢ> shd. perh. be inserted in Lys.7.12,31; cf. ὥσπερ IV.
II. with Adverbial clauses:
1. parenthetically, in qualifying clauses, ὡς ἔοικε, etc., Pl. Smp.176c, etc.: in these cases γε or γοῦν is freq. added, ὡς γοῦν ὁ λόγος σημαίνει as at any rate the argument shows, Id.R.334a; in some phrases c. inf., v. infr. B. 11.3. An anacoluthon sts. occurs by the Verb of the principal clause being made dependent on the parenthetic Verb, ὡς δὲ Σκύθαι λέγουσι, νεώτατον ἁπάντων ἐθνέων εἶναι (for ἦν)“ τὸ σφέτερον” Hdt.4.5, cf. 1.65; “ὡς ἐγὼ ἤκουσα, εἶναι αὐτόν” Id.4.76; ὡς γὰρ . . ἤκουσά τινος, ὅτι . . X.An.6.4.18 codd.; ἁνὴρ ὅδ᾽ ὡς ἔοικεν οὐ νεμεῖν (for οὐ νεμεῖ, ὡς ἔοικε), S.Tr.1238.
2. in elliptical phrases, so far as . . (cf. supr. Ab.1.3) “ὡς ἐμοί” Id.Aj. 395 (lyr.); so “ὥς γε ἐμοὶ κριτῇ” Ael.VH2.41 and “ὥς γ᾽ ἐμοὶ χρῆσθαι κριτῇ” E.Alc.801; “ὡς ἐμῇ δόξῃ” X.Vect.5.2; ὡς ἀπ᾽ ὀμμάτων (sc. εἰκάσαι) to judge by eyesight, S.OC15: esp. in such phrases as “οὐκέτι πολλὸν χωρίον, ὡς εἶναι Αἰγύπτου” Hdt.2.8; οὐδὲ ἀδύνατος, ὡς Αακεδαιμόνιος for a Lacedaemonian, Th.4.84, cf. D.H.10.31; “ὡς ἀνθρώποις” Alcmaeon 1; φρονεῖ . . ὡς γυνὴ μέγα for a woman, S.OT1078; πιστός, ὡς νομεύς, ἀνήρ ib.1118; “μακρὰν ὡς γέροντι . . ὁδόν” Id.OC20, cf. 385, Ant.62, etc.; “ὡπλισμένοι ὡς ἐν τοῖς ὄρεσιν ἱκανῶς” X.An.4.3.31; also with “ἄν, μεγάλα ἐκτήσατο χρήματα, ὡς ἂν εἶναι Ῥοδῶπιν” Hdt.2.135 codd. (ἂν secl. Krüger, Ῥοδώπιος cj. Valck.):—for ὡς εἰπεῖν and the like , v. infr. B. 11.3.
3. ὡς attached to the object of the Verb, as, “ἑωυτὸν ὡς ἐχθρὸν λυπέει” Democr.88; “ἔλαβεν ἀμφοτέρους ὡς φίλους ἤδη” X.Cyr.3.2.25; “ἐν οἰκήματι ᾧ ὡς ταμιείῳ ἐχρῆτο” Pl.Prt.315d.— For the similar usage of ὡς with Participles and Prepositions, v. infr. c.
III. with Adverbs:
a. with the Posit., “ὡς ἀληθῶς” truly, Pl.Phdr.234e (cf. “ἀληθής” 111.1b: as if Adv. of τὸ ἀληθές); ὡς ἑτέρως in the other way, ib.276c, D.18.212 (Adv. of ὁ ἕτερος; v. ἕτερος v. 2) (v. infr. D.1.1); ὡς ἠπίως, ὡς ἐτητύμως, S.El.1438 (lyr.), 1452; “ὡς ὁμοίως” SIG708.34 (Istropolis, ii B. C.), LXX 4 Ma.5.21, 1 Enoch5.3, IG7.2725.16 (Acraeph., ii A. D.); “ὡς ἐναλλάξ” Vett.Val. 215.9, 340.2; “ὡς παντελῶς” Id.184.26; “ὡς ἄλλως” Is.7.27, D.6.32; “ὡς ἐνδεχομένως” PPetr.2p.53 (iii B. C.); in ὣς αὔτως (v. ὡσαύτως) we have the Adv. of ὁ αὐτός, but the ὥς retains its demonstr. force, as does ὁ in Homer; ὡς ἀληθῶς, ὡς ὁμοίως, and ὡς παντελῶς may be modelled on ὣς αὔτως, with which they are nearly synonymous; so also ὡς ἑτέρως and ὡς ἐναλλάξ, which are contrasted with it.
b. with Advbs. expressing anything extraordinary, θαυμαστῶς or θαυμασίως ὡς, ὑπερφυῶς ὡς, v. sub vocc.; ὡς is sts. separated by several words from its Adv., as “θαυμαστῶς μοι εἶπες ὡς παρα᾽ δόξαν” Pl.Phd.95a; “ὑπερφυῶς δὴ τὸ χρῆμα ὡς δύσγνωστον φαίνεται” Id.Alc.2.147c, cf. Phd. 99d.
c. with the Sup., as much as can be, “ὡς μάλιστα” Th.1.141, etc.: ὡς ῥᾷστα as easily as possible, A.Pr.104; “ὡς πλεῖστα” Democr. 189; ὠς τάχιστα as quickly as possible, Alc.Supp.4.15, etc.; more fully expressed, “ὡς δυνατὸν ἄριστα” Isoc.12.153; “ὡς ἐδύναντο ἀδηλότατα” Th.7.50; “μαχομένους ὡς ἂν δυνώμεθα κράτιστα” X.An.3.2.6; “ὡς οἷόν τε βελτιστον” Pl.R.403d; ὡς ἀνυστὸν κάλλιστα Diog.Apollon.3: ὡς and ὅτι are sts. found together, where one is superfluous, “ὡς ὅτι μάλιστα” Pl.Lg.908a; “βοῦν ὡς ὅτι κάλλιστον” IG22.1028.17 (ii/i B. C.); v. infr. G.
d. with Comp., “ὡς θᾶσσον” Plb.1.66.1, 3.82.1.
e. in the phrases ὡς τὸ πολύ, ὡς ἐπὶ τὸ πολύ, Pl.R.330c, 377b; ὡς ἐπὶ τὸ πλεῖον for the more part, commonly, “ὡς ἐπὶ πλεῖστον” Th.2.34; ὡς ἐπὶ τὸ πλῆθος, ὡς πλήθει, Pl.R.364a, 389d; “ὡς τὸ ἐπίπαν” Hdt.7.50, etc.; “ὡς τὰ πολλά” Ael.NA12.17.
2. with Adjs.,
a. Posit., “ὑπερφυεῖ τινι . . ὡς μεγάλῃ βλάβῃ” Pl.Grg.477d.
b. with Sup., “ὡς ἄριστοι τὰς φύσεις” Id.Ti.18d; “ὅπως ὡς βέλτισται ἔσονται” Id.Grg.503a; “ὡς ὅτι βέλτιστον” Id.Smp.218d.
c. separated from the Adj. by a Prep., “ὡς ἐς ἐλάχιστον” Th.1.63, cf. D.18.246; “ὡς ἐν βραχυτάτοις” Antipho 1.18; “ὡς ἐν ἐχυρωτάτῳ ποιεῖσθαι” X.Cyr. 1.6.26, etc.
Ac. Relat. and Interrog., how, “μερμήριζε . . ὡς Ἀχιλῆα τιμήσειε” Il. 2.3, cf. Pl.R.365a; “ἐβουλεύοντο ὡς . . στήσονται” Hdt.3.84, etc.; “οἷα δεῖ λέγειν καὶ ὥς” Arist.EN1128a1; ὡς πέπραται how, i. e. at what price the goods have been sold, PCair.Zen.149 (iii B. C.); so οὐκ ἔσθ᾽ ὡς . . (for the more usu. ὅπως) nowise can it be that . . , S.Ant.750; οὐκ ἔσθ᾽ ὡς οὐ . . , Id.Ph.196 (anap., Porson for οὐκ ἔστιν ὅπως ου); οἶσθ᾽ ὡς πόησον; by a mixture of constructions for ὡς χρὴ ποιῆσαι or ὡς ποιήσεις, Id.OT543, cf. Hermipp.43, Men.916; οἶσθ᾽ ὡς μετεύξει is f.l. in E.Med.600 (μέτευξαι Elmsley); similarly, “οἶσθα . . ὡς νῦν μὴ σφαλῇς” S.OC75.
2. ὡς ἂν ποήσῃς however (in whatever way) thou mayest act, Id.Aj.1369, cf. Pl.Smp.181a; “αὐτῷ ὥς κεν ἅδῃ, τὼς ἔσσεται” A.R.3.350.
Ad. Temporal, when, with past tenses of the indic., “ἐνῶρτο γέλως . . , ὡς ἴδον” Il.1.600: with opt., to express a repeated action, whenever, “ὡς . . ἐς τὴν Μιλησίην ἀπίκοιτο” Hdt.1.17: rarely c. subj., to denote what happens under certain conditions, “τῶν δὲ ὡς ἕκαστός οἱ μειχθῇ, διδοῖ δῶρον” Id.4.172, cf. 1.132; later, ὡς ἄν c. subj., when, PCair.Zen.251 (iii B. C.), 1 Ep.Cor.11.34, etc.; “ὥς κα” Berl.Sitzb.1927.170 (Cyrene); ὡς ἂν τάχιστα λάβῃς τὴν ἐπιστολήν as soon as . . PCair.Zen.241.1 (iii B. C.), cf. LXX 1 Ki.9.13, Jo.3.8: in orat. obliq. c. inf., Hdt.1.86, 96, al.: expressed more forcibly by ὡς . . τάχιστα, some word or words being interposed, ὡς γὰρ ἐπετρόπευσε τάχιστα as soon as ever . . , Id.1.65; “ὡς δὲ ἀφίκετο τάχιστα” X.Cyr.1.3.2: less freq. ὡς τάχιστα stand together, Aeschin.2.22: but this usage must be distd. from signf. Ab.111.1c: folld. by demonstr., “ὡς εἶδ᾽, ὣς ἀνεπᾶλτο” Il.20.424; “ὡς ἴδεν, ὥς μιν ἔρως πυκινὰς φρένας ἀμφεκάλυψεν” 14.294; also “ὡς . . , ἔπειτα” 3.396; “Κρονίδης ὥς μιν φράσαθ᾽ ὣς ἐόλητο θυμὸν ἀνωΐστοισιν ὑποδμηθεὶς βελέεσσι Κύπριδος” Mosch.2.74; the second ὣς is repeated, “ἁ δ᾽ Ἀταλάντα ὡς ἴδεν, ὣς ἐμάνη, ὣς ἐς βαθὺν ἅλατ᾽ ἔρωτα” Theoc.3.41 (ὣς = εὐθέως, Sch.vet.), cf. 2.82; in Bion 1.40 the clauses with ὡς all belong to the protasis.
2. ὡς appears to be f.l. for ἕως in “ὡς ἂν αὑτὸς ἥλιος . . αἴρῃ” S.Ph.1330, “ὡς ἂν ᾖς οἷόσπερ εἶ” Id.Aj.1117; cf. “ὥσπερ” 111.1: but in later Gr. = ἕως, while, “ὡς τὸ φῶς ἔχετε” Ev.Jo.12.35, 36; “ὡς καιρὸν ἔχομεν” Ep.Gal.6.10, cf. Epigr.Gr.646a5 (p.529); also until, “τίθεται ἐπὶ ἀνθράκων ὡς ἀναξηρανθῇ” PLeid.X.89 B.; ἔα ἀφρίζειν τὴν πίσσαν ὡς οὗ ἐκλείπῃ ib.37B.; cf. EM824.43 (conversely ἕως for ὡς final, v. ἕως (B) A. 1.4).
Ae. Local, where, in dialects, Theoc.1.13, 5.101, 103, IG9(2).205.4 (Melitea, iii B. C.), SIG685.63, al. (Cretan, ii B. C.), IG12(1).736.5 (Camirus), GDI5597.8 (Ephesus, iii B. C.).
B. ὡς as CONJUNCTION:
I. with Substantive clauses, to express a fact, = ὅτι, that.
II. with Final clauses, to express an end or purpose, = ἵνα, ὅπως, so that, in order that.
III. Consecutive, = ὥστε, so that.
IV. Causal, since, because.
I. with Substantive Clauses, with verbs of learning, saying, etc., that, expressing a fact, “γνωτὸν . . , ὡς ἤδη Τρώεσσιν ὀλέθρου πείρατ᾽ ἐφῆπται” Il.7.402, cf. Od.3.194, etc.: in commands, “προεῖπεν ὡς μηδεὶς κινήσοιτο” X.HG2.1.22: with Verbs of fear or anxiety, c. fut. indic., “μηκέτ᾽ ἐκφοβοῦ, μητρῷον ὥς σε λῆμ᾽ ἀτιμάσει ποτέ” S.El.1427, cf. X.Cyr.6.2.30; μὴ φοβοῦ ὡς ἀπορήσεις ib.5.2.12, cf. D.10.36; a sentence beginning with ὡς is sts., when interrupted, resumed by ὅτι, and vice versa, X.Cyr.5.3.30, Pl.R.470d, Hp.Ma.281c; so ὡς with a finite Verb passes into the acc. and inf., Hdt.1.70, 8.118: both constructions mixed in the same clause, ἐλογίζετο ὡς . . ἧττον ἂν αὐτοὺς ἐθέλειν . . X.Cyr.8.1.25, cf. HG3.4.27: after primary tenses (incl. historic pres.) ὡς is folld. by indic., after historic tenses by opt. (sts. by indic., both constructions in “ὑπίσχοντο . . ἀμυνέειν, φράζοντες ὡς οὔ σφι περιοπτέη ἐστὶ ἡ Ἑλλὰς ἀπολλυμένη . . ἀλλὰ τιμωρητέον εἴη” Hdt.7.168): sts. c. opt. after a primary tense, “κατάπτονται . . λέγοντες ὡς Ἀρίστων . . οὐ φήσειε” Id.6.69, cf. 1.70, Th.1.38, Pl.Chrm.156b.
2. with Verbs of feeling, “χαίρει δέ μοι ἦτορ, ὥς μευ ἀεὶ μέμνησαι” Il.23.648; “ἄχος ἔλλαβ᾽ Ἀχαιοὺς ὡς ἔπεσ᾽” 16.600.
II. with Final Clauses, that, in order that; in this sense ὡς and ὡς ἄν, Ep. ὥς κεν, are used with the subj. after primary tenses of the indic., and with the opt. after the past tenses, “βουλὴν ὑποθησόμεθ᾽ . . , ὡς μὴ πάντες ὄλωνται” Il.8.37; “τύμβον χεύαμεν . . , ὥς κεν τηλεφανὴς . . εἴη” Od. 24.83; “ἡμεῖς δ᾽ ἴωμεν ὡς, ὁπηνίκ᾽ ἂν θεὸς πλοῦν ἡμὶν εἴκῃ, τηνικαυθ᾽ ὁρμώμεθα” S.Ph.464; “[νέας] διηκοσίας περιέπεμπον . . ὡς ἂν μὴ ὀφθείησαν” Hdt.8.7. b. rarely c. fut. indic., ὡς μὴ ὦν αὐτοὶ τε ἀπολέεσθε (cj. Cobet for ἀπόλεσθε)“ κἀμὲ τρώσετε, ἐς ἄλλον τινὰ δῆμον ἀποίχεσθε” Hecat. 30J.
2. ὡς is also used with past tenses of the indic. to express a purpose which has not been or cannot be fulfilled, τί μ᾽ οὐκ ἔκτεινας, ὡς ἔδειξα μήποτε . . ; so that I never should . . , S.OT1392; “ἔδει τὰ ἐνέχυρα λαβεῖν, ὡς μηδ᾽ εἰ ἐβούλετο ἐδύνατο ἐξαπατᾶν” X.An. 7.6.23; cf. “ἵνα” B. 1.3, “ὅπως” B. 1.3.
3. ὡς c. inf., to limit an assertion, “ὡς μὲν ἐμοὶ δοκέειν” Hdt.6.95, cf. 2.124; ὡς εἰπεῖν λόγῳ ib.53; or ὡς ἔπος εἰπεῖν, cf. “ἔπος” 11.4; ὡς συντόμως, or ὡς συνελόντι εἰπεῖν to speak shortly, to be brief, X.Oec.12.19, Mem.3.8.10; ὡς εἰκάσαι to make a guess, i.e. probably, Hdt.1.34, etc.; “ὡς μικρὸν μεγάλῳ εἰκάσαι” Th.4.36 (so without “ὡς, οὐ πολλῷ λόγῳ εἰπεῖν” Hdt. 1.61), v. supr. Ab. 11.1, 2.
III. to express Consequence, like ὥστε, so that, freq. in Hdt., εὖρος ὡς δύο τριήρεας πλέειν ὁμοῦ in breadth such that two triremes could sail abreast, Hdt.7.24; “ὑψηλὸν οὕτω . . , ὡς τὰς κορυφὰς αὐτοῦ οὐκ οἷά τε εἶναι ἰδέσθαι” 4.184; so in Trag. and Prose, A.Pers.437, al., S.OT84, X.An.3.5.7, etc.; “ἀπέχοντας ἀπ᾽ ἀλλάλων ὡς ἦμεν Ϝικατίπεδον ἄντομον” Tab.Heracl.1.75; “οὕτως . . ὡς ὁμολογεῖν” Jul.Or.5.164d; “ὡς καὶ τοὺς τεχνίτας λανθάνειν” PHolm. 9.13; also, like ὥστε, with Indic., “οὕτω κλεινὴ ἐγένετο, ὡς . . ἐξέμαθον” Hdt.2.135, cf. S.Tr.590, X.HG4.1.33.
2. ἢ ὡς after a Comp., “μάσσον᾽ ἢ ὡς ἰδέμεν” Pi.O.13.113; “μαλακώτεροι . . ἢ ὡς κάλλιον αὐτοῖς” Pl.R. 410d; cf. “ὥστε” B. 1.2: with words implying comparison, ὀλίγοι ἐσμὲν ὡς ἐγκρατεῖς εἶναι αὐτῶν too few to . . , X.Cyr.4.5.15, γραῦς εἶ, ὦ Ἐλπινίκη, ὡς τηλικαῦτα διαπράττεσθαι πράγματα too old to . . Stesimbr. 5J.
3. ὡς is sts. omitted where the antecedent demonstrative is expressed, οὕτω ἰσχυραί, μόγις ἂν διαρρήξειας so strong, you could hardly break them, Hdt.3.12; “ῥώμη σώματος τοιήδε, ἀεθλοφόροι τε ἀμφότεροι ἦσαν” Id.1.31.
IV. Causal, inasmuch as, since, “τί ποτε λέγεις, ὦ τέκνον; ὡς οὐ μανθάνω” S.Ph.914, cf. E.Ph.843, 1077, Ar.Ra.278: c. opt., “μὴ καὶ λάθῃ με προσπεσών: ὡς μᾶλλον ἂν ἕλοιτο μ᾽ ἢ τοὺς πάντας Ἀργείους λαβεῖν” S.Ph.46.
2. on the ground that . . , c. fut. indic., Lys.30.27.
C. ὡς before
I. Participles;
II. Prepositions; and
III. ὡς itself as a Preposition.
I. with Participles in the case of the Subject, to mark the reason or motive of the action, as if, as, “ὡς οὐκ ἀΐοντι ἐοικώς” Il.23.430 (v. infr. G); ἀγανακτοῦσιν ὡς μεγάλων τινῶν ἀπεστερημένοι (i. e. ἡγούμενοι μεγάλων τινῶν ἀπεστερῆσθαι), Pl.R.329a: most freq. c. part. fut., “διαβαίνει . . , ὡς ἀμήσων τὸν σῖτον” Hdt.6.28, cf. 91; “παρεσκευάζοντο ὡς πολεμήσοντες” Th.2.7, etc.; “δηλοῖς ὥς τι σημανῶν νέον” S.Ant. 242; “ὡς τεθνήξων ἴσθι νυνί” Ar.Ach.325 (troch.): in questions, “παρὰ Πρωταγόραν νῦν ἐπιχειρεῖς ἰέναι, ὡς παρὰ τίνα ἀφιξόμενος;” Pl.Prt.311b; “ὡς τί δὴ θέλων;” E.IT557; with vbs. of knowing, “ἐπιστάσθω Κροῖσος ὡς ὕστερον . . ἁλοὺς τῆς πεπρωμένης” Hdt.1.91; ὡς μὴ 'μπολήσων ἴσθι . . S.Ant.1063.
2. with Participles in oblique cases, λέγουσιν ἡμᾶς ὡς ὀλωλότας they speak of us as dead, A.Ag.672; “ὡς μηδὲν εἰδότ᾽ ἴσθι μ᾽ ὧν ἀνιστορεῖς” S.Ph.253; “τὸν ἐκβαίνοντα κολάζουσιν ὡς παρανομοῦντα” Pl.R.338e; “ἵνα μὴ ἀγανακτῇ ὑπὲρ ἐμοῦ ὡς δεινὰ πάσχοντος” Id.Phd.115e, cf. Hdt.5.85, 9.54; “νῦν δέ σου τὰ ἔργα φανερὰ γεγένηται οὐχ ὡς ἀνιωμένου ἀλλ᾽ ὡς ἡδομένου τοῖς γιγνομένοις” Lys.12.32; “κτύπος φωτὸς ὡς τειρομένου <του>” S.Ph.202 (lyr.); ἐν ὀλιγωρίᾳ ἐποιοῦντο, ὡς, ὅταν ἐξέλθωσιν, ἢ οὐχ ὑπομενοῦντας σφᾶς ἢ ῥᾳδίως ληψόμενοι βίᾳ made light of the matter, in the belief that . . , Th.4.5.—Both constructions in one sentence, “τοὺς κόσμους εἴασε χαίρειν ὡς ἀλλοτρίους τε ὄντας καὶ πλέον θάτερον ἡγησάμενος ἀπεργάζεσθαι” Pl.Phd.114e, cf. X.Cyr.1.5.9.
3. with Parts. put abs. in gen., “νῦν δέ, ὡς οὕτω ἐχόντων, στρατιὴν ἐκπέμπετε” Hdt.8.144; ἐρώτα “ὅτι βούλει, ὡς τἀληθῆ ἐροῦντος” X.Cyr.3.1.9; “ὡς ὧδ᾽ ἐχόντων τῶνδ᾽ ἐπίστασθαί σε χρή” S.Aj.281, cf. 904, A.Pr.760, E.Med.1311, Th.7.15, X.An.1.3.6: so also in acc., “μισθὸν αἰτοῦσιν, ὡς οὐχὶ αὐτοῖσιν ὠφελίαν ἐσομένην ἐκ τοῦ ἄρχειν” Pl.R.345e, cf. E.Ph.1461: with both cases in one sentence, “ὡς καὶ τῶν Ἀθηναίων προσδοκίμων ὄντων ἄλλῃ στρατιᾷ καὶ . . διαπεπολεμησόμενον” Th.7.25, cf. Pl.R.604b.
II. ὡς before Preps., ἀνήγοντο ὡς ἐπὶ ναυμαχίαν (v.l. -ίᾳ) Th.1.48, cf. X. HG2.1.22; “φρύγανα συλλέγοντες ὡς ἐπὶ πῦρ” Id.An.4.3.11; κατέλαβε τὴν ἀκρόπολιν ὡς ἐπὶ τυραννίδι, expressing the purpose, Th.1.126; “ἀπέπλεον . . ὡς ἐς τὰς Ἀθήνας” Id.6.61; “πλεῖς ὡς πρὸς οἶκον” S.Ph.58; “τὸ βούλευμ᾽ ὡς ἐπ᾽ Ἀργείοις τόδ᾽ ἦν” Id.Aj.44: in these passages ὡς marks an intention; not so in the following: “ἀπαγγέλλετε τῇ μητρὶ [χαίρειν] ὡς παρ᾽ ἐμοῦ” X.Cyr.8.7.28; also “ὡς ἀπὸ τῆς πομπῆς” Pl.R. 327c; “ὡς ἐκ κακῶν ἐχάρη” Hdt.8.101.
b. later, in geographical expressions, of direction, “προϊών, ὡς ἐπὶ τὸν Πηνειόν” Str.9.5.8, cf. 13.1.22; “ὡς πρὸς ἕω βλέπων” Id.8.6.1, cf. 7.6.2; ὡς εἰς Φηραίαν (leg. Ἡραίαν)“ ἰόντων” Id.8.3.32.
III. ὡς as a Prep., prop. in cases where the object is a person, not a place: once in Hom., “ὡς αἰεὶ τὸν ὁμοῖον ἄγει θεὸς ὡς τὸν ὁμοῖον” Od.17.218 (v.l. ἐς τὸν ὁμοῖον, cf. “αἶνος Ὁμηρικός, αἰὲν ὁμοῖον ὡς θεός . . ἐς τὸν ὁμοῖον ἄγει” Call.Aet.1.1.10; ἔρχεται . . ἕκαστον τὸ ὅμοιον ὡς τὸ ὅ., τὸ πυκνὸν ὡς τὸ πυκνόν κτλ. (with v.l. ἐς) Hp.Nat.Puer.17), but possibly ὡς . . ὥς as . . so, in Od. l.c.; also in Hdt., “ἐσελθεῖν ὡς τὴν θυγατέρα” 2.121.έ: freq. in Att., “ὡς Ἆγιν ἐπρεσβεύσαντο” Th.8.5, etc.; “ἀφίκετο ὡς Περδίκκαν καὶ ἐς τὴν Χαλκιδικήν” Id.4.79; “ἀπέπλευσαν ἐς Φώκαιαν . . ὡς Ἀστύοχον” Id.8.31; ναῦς ἐς τὸν Ἑλλήσποντον ὡς Φαρνάβαζον ἀποπέμπειν ib.39; “ὡς ἐκεῖνον πλέομεν ὥσπερ πρὸς δεσπότην” Isoc. 4.121; the examples of ὡς with names of places are corrupt, e.g. “ὡς τὴν Μίλητον” Th.8.36 (ἐς cod. Vat.); ὡς Ἄβυδον one Ms. in Id.8.103; “ὡς τὸ πρόσθεν” Ar.Ach.242: in S.OT1481 ὡς τὰς ἀδελφὰς . . τὰς ἐμὰς χέρας is equiv. to ὡς ἐμὲ τὸν ἀδελφόν; in Id.Tr.366 δόμους ὡς τούσδε house = household.
D. ὡς in independent sentences:
I. as an exclamation, how, mostly with Advbs. and Adjs., ὡς ἄνοον κραδίην ἔχες how silly a heart hadst thou! Il.21.441; ὡς ἀγαθὸν καὶ παῖδα λιπέσθαι how good is it . . , Od.3.196, cf. 24.194; “φρονεῖν ὡς δεινόν” S.OT316; ὡς ἀστεῖος ὁ ἄνθρωπος how charming he is! Pl.Phd.116d; “ὡς ἐμεγαλύνθη τὰ ἔργα σου, Κύριε” LXX Ps.91(92).6, 103(104).24; in indirect clauses, ἐθαύμασα τοῦτο, ὡς ἡδέως . . ἀπεδέξατο marvelled at seeing how . . , Pl. Phd.89a.
2. with Verbs, ὥς μοι δέχεται κακὸν ἐκ κακοῦ αἰεί how constantly . . , Il.19.290, cf. 21.273; ὡς οὐκ ἔστι χάρις μετόπισθ᾽ εὐεργέων how little thanks remain! Od.22.319; ὡς ὄχλος νιν . . ἀμφέπει see how . . , E.Ph.148; ὡς ὑπερδέδοικά σου how greatly . . , S.Ant.82; so perh. “ὡς οἰμώξεται” Ar.Ra.279; “ὡς ἅπανθ᾽ ὑμῖν τυραννίς ἐστι” Id.V.488 (troch.).
II. to mark a wish, oh that! c. opt. alone, “ὡς ἔρις . . ἀπόλοιτο” Il.18.107; “ὡς ἀπόλοιτο καὶ ἄλλος” Od.1.47, cf. S.El.126 (lyr.); also ὡς ἄν or κε with opt., “ὡς ἂν ἔπειτ᾽ ἀπὸ σεῖο οὐκ ἐθέλοιμι λείπεσθαι” Il.9.444; “ὥς κέ οἱ αὖθι γαῖα χάνοι” 6.281.
2. joined with other words of wishing, “ὡς ὤφελες αὐτόθ᾽ ὀλέσθαι” 3.428; “ὡς δὴ μὴ ὄφελον νικᾶν” Od.11.548.
E. ὡς with numerals marks that they are to be taken only as a round number, as it were, about, nearly, “σὺν ἀνθρώποις ὡς εἴκοσι” X.An.3.3.5; also ὡς πέντε μάλιστά κῃ about five (v. “μάλα” 111.5), Hdt.7.30:—also with words compounded with numerals, “δέπας . . ὡς τριλάγυνον” Stesich.7; παῖς ὡς ἑπτέτης of some seven years, Pl. Grg.471c; “δρέπανα ὡς διπήχη” X.Cyr.6.1.30, cf. An.5.4.12; cf. “ὡσεί” 111.
F. ὡς in some elliptical (or apparently elliptical) phrases:
1. ὡς τί δὴ τόδε (sc. γένηται); to what end? E.Or.796 (troch.); cf. “ἵνα” B.11.3c.
2. know that (sc. ἴσθι)“, ὡς ἔστιν ἀνδρὸς τοῦδε τἄργα ταῦτά σοι” S.Aj.39; “ὡς τοῦτό γ᾽ ἔρξας δύο φέρει δωρήματα” Id.Ph.117; “ὡς τῆσδ᾽ ἑκοῦσα παιδὸς οὐ μεθήσομαι” E.Hec.400, cf. Med.609, Ph.720; ὡς τάχ᾽ οὐκέθ᾽ αἱματηρὸν . . ἀργήσει ξίφος ib.625 (troch.); so in Com., “ὡς ἔστ᾽ ἐν ἡμῖν τῆς πόλεως τὰ πράγματα” Ar.Lys.32, cf. 499 (anap.), Ach. 333 (troch.), Nu.209; also “ἀλλ᾽ ὡς ἀπὸ τοῦ τείχους πάρεστιν ἄγγελος οὐδείς” Id.Av.1119.
3. ὡς ἕκαστος, ἕκαστοι, each severally (whether in respect of time, place, or other difference), “ξυνελέγοντο . . Κορίνθιοι δισχίιοι ὁπλῖται, οἱ δ᾽ ἄλλοι ὡς ἕκαστοι, Φλειάσιοι δὲ πανστρατιᾷ” Th.5.57, cf. 1.107, 113; πρώτη τε αὕτη πόλις ξυμμαχὶς παρὰ τὸ καθεστηκὸς ἐδουλώθη, ἔπειτα δὲ καὶ τῶν ἄλλων ὡς ἑκάστη [ξυνέβη] (ξ. secl. Krüger: ἀπὸ κοινοῦ ἐδουλώθη Sch.l.c.) Id.1.98; ἄλλοι τε παριόντες ἐγκλήματα ἐποιοῦντο ὡς ἕκαστοι ib.67, cf. 7.65; χρησμολόγοι τε ᾖδον χρησμοὺς παντοίους, ὧν ἀκροᾶσθαι ὡς ἕκαστος ὥρμητο, i. e. different persons ran to listen to different prophecies, Id.2.21; τὰς ἄλλας ὡς ἑκάστην ποι ἐκπεπτωκυῖαν ἀναδησάμενοι ἐκόμιζον ἐς τὴν πόλιν they made fast to the rest wherever each (ship) had been run ashore, Id.7.74; οἱ δ᾽ οὖν ὡς ἕκαστοι Ἕλληνες κατὰ πόλεις τε ὅσοι ἀλλήλων ξυνίεσαν καὶ ξύμπαντες ὕστερον κληθέντες οὐδὲν πρὸ τῶν Τρωικῶν . . ἁθρόοι ἔπραξαν the various peoples that were later called by the common name of Greeks, Id.1.3; “ὡς ἑκάστῳ ἔργον προστάσσων” Hdt.1.114; ὡς ἑκάστην (one by one) αἱρέοντες (sc. τὰς νήσους)“ οἱ βάρβαροι ἐσαγήνευον τοὺς ἀνθρώπους” Id.6.31, cf. 79; “ὡς ἑκασταχόσε” D.C.41.9, al.; rarely with a Verb, “ὡς ἕκαστος ἀπικνέοιτο” Hdt.1.29, cf. Th.6.2: later ὡς follows “ἕκαστος, ἑκάστῳ ὡς ὁ Θεὸς ἐμέρισεν μέτρον πίστεως” Ep.Rom.12.3:—for the etymology v. infr. H; also “ὡς ἑκάτεροι” Th.3.74 (v. infr. H).
G. ὡς pleonast. in “ὡς ὅτι” D.H. 9.14, 2 Ep.Cor.11.21, Sch.A Il.1.264, 129, 396, 3.280, AP9.530, dub.l. in Str.15.1.57.
H. Etymology: this word is in origin five distinct words: (1) ὡς 'as' is the Adv. fr. the Relat. ὅς (I.-E. stem yo-); with ὡς βέλτιστος cf. Skt. yācchrē[snull ][tnull ]á[hudot ] 'the best possible': (2) ὧς 'thus' is the Adv. of a Demonstr. stem so- found in Skt. sa, Gr. ὁ, Lat. sō-c (Gloss. = ita, cf. Umbr. esoc); (3) ὡς postpositive (ὄρνιθες ὥς, etc.) constantly makes a preceding short closed syll. long in Hom., and must therefore have been ϝως; it may perh. be related to Skt. vā, a form of va, iva ( = (1) or (2) like), Lat. ve, Gr. ἦ[ϝ] ε; (4) ὡς prep. 'to' is of doubtful origin (perh. fr. Ω᾿ς, cogn. with Lat. ōs 'face', Skt. ās: Ω῎ς τινα ἐλθεῖν like τί δέ δε φρένας ἵκετο πένθος;); (5) ὡς F.3 is prob. *ϝως, Adv. of ϝός the reflexive Adj., and means lit. in his (their) own way (or place); it is idiomatically placed before ἕκαστος (ἑκάτερος), cf. “ϝὸν ϝεκάτερος” Leg.Gort.1.18.

Henry George Liddell. Robert Scott. A Greek-English Lexicon. revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones. with the assistance of. Roderick McKenzie. Oxford. Clarendon Press. 1940.

http://www.perseus.tufts.edu/hopper...:alphabetic+letter=*w:entry+group=8:entry=w(s
 

Zambelis Spyros

Παλαιό Μέλος
ὡσαύτως , Adv. of ὁ αὐτός,
A. in like manner, just so, used by Hom. only at the beginning of clauses with δέ inserted, ὣς δ᾽ αὔτως . . Il.3.339, Od.9.31, al.; also in Hdt.1.215, al., Pl.Phd.102e, Arist.Rh. 1386b30, al.; after Hom., in one word, ὡσαύτως καὶ . . in like manner as . . Hdt.7.86, etc.; c. dat., “ὣς δ᾽ αὔτως τῇσι κυσὶ οἱ ἰχνευταὶ θάπτονται” Id.2.67; “πολλοὶ συνεξήκουον ὡ. ἐμοί” S.Tr.372; “ὥσπερ γὰρ . . , ὡ. δὲ σύ” Id.El.27; opp. ὡς ἑτέρως, Arist.SE169a31.
2. further strengthd., ὡ. οὕτως so in like manner, Pl.Grg.460d; “ὡ. κατὰ ταὐτά” Id.Phd. 78d.

Henry George Liddell. Robert Scott. A Greek-English Lexicon. revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones. with the assistance of. Roderick McKenzie. Oxford. Clarendon Press. 1940.

http://www.perseus.tufts.edu/hopper...betic+letter=*w:entry+group=8:entry=w(sau/tws
 

Zambelis Spyros

Παλαιό Μέλος
ὥσπερ , or ὥς περ, Adv. of Manner,
A. like as, even as, “ζῆν ὥ. ἤδη ζῇς” S.Ph.1396; “ἐσῴζετ᾽ ἂν . . , ὥ. οὐχὶ σῴζεται” Id.El.994; but the Verb is more often left to be supplied, “οὔ τι κατακρύπτουσιν . . , ὥ. Κύκλωπες” Od.7.206, cf. 2.333, Il.4.263, 14.50; ἔξεστί θ᾽, ὥ. Ἡγέλοχος, ἡμῖν λέγειν . . Ar.Ra.303; “τεταγμένοι ὥ. ἔμελλον” Th.4.93; “τοῖς ἠτυχηκόσιν ὥ. ἐγώ” D.45.1; Hom. freq. puts a word between ὡς and περ, e.g. “ὡς σύ περ αὐτή, ὡς τὸ πάρος περ, ὡς ἔσεταί περ” Od.19.385, Il.5.806, 1.211; as for instance, “ὅταν χορὸς . . γίγνηται, ὥ. <ὁ> εἰς Η῀λον πεμπόμενος” X.Mem.3.3.12; ὥσπερ differs from ὡς in Hom., in that it seldom has an antecedent expressed, as in Il.24.487, τηλίκου ὥ. ἐγών; also in Hes.Th.402, ὣς δ᾽ αὔτως . . , ὥ. ὑπέστη; but in Trag. and Att. ὥ. is very freq. after demonstr. words; before οὕτως, Meliss.3, Ar.Av.188; after it, S.Tr.475, etc.; ὥ. καὶ . . , οὕτω καὶ . . X.Cyr.7.5.75, cf. Pl.R.354b; ὥ . . , ὧδε . . S.OT276; “τοιοῦτος ὥ.” Pl.Prt.327d; αὐτοῦ ὥ. εἶχον just as they were, then and there, Hdt. 2.121.δ́, cf. S.Ant.1235; “εὐθὺς ὥ. εἶχεν” X.An.4.1.19; “εὐθὺς ὥ. ἔτυχε” Id.HG3.1.19; “τὰν τράπεζαν κάτθετε ὥ. ἔχει” Sophr. in PSI11.1214a2; καὶ τὸν δαελὸν σβῆτε ὥ. ἔχει on the spot, ib.14: c. gen., “ὥ. ἔχει δόξης” Pl.R.612d: strengthd., “ὥ. γε” just exactly as, Ar.Nu.673; ὥ. καί even as, “ὡς καὶ ἐγώ περ” Il.6.477; “ὥ. καὶ ἄλλο τι” Th.1.142, etc.: ὥ. also follows ἴσος, in Od.20.282, μοῖραν . . ἴσην, ὡς αὐτοί περ ἐλάγχανον, cf. S.El.533; so after ὁ αὐτός, Pl.Phd.86a, D.9.33; after “ὅμοιος, ὅμοιος ἀτμὸς ὥ. ἐκ τάφου πρέπει” A.Ag.1311, cf. Th.4.34.
2. ὥσπερ ἄν c. subj., v. infr.111; c. opt., “ὥσπερ ἄν τις . . λέγοι” Pl.Phd. 87b, cf. X.HG3.1.14; cf. “ὡσπερεί” 11.
II. to limit or modify an assertion or apologize for a metaphor, as it were, so to speak, “ὥ. ἀκονιτί” Th.4.73; “τὸν ἐγκέφαλον ὥ. σεσεῖσθαί μοι δοκεῖς” Ar.Nu. 1276, cf. Pax234; “ἅμα μὲν . . ὥ. ὑπεφθόνει” X.Cyr.4.1.13, cf. Pl.Phdr. 270d, Cra.384c; in later Gk. sts. after the word to which it refers, “ἐσφιγμένον ὥ.” Porph.Chr.26; βάθρον ὥ. Sch.Pi.O.8.33; στέφανος ὥ. τῶν πόλεων τὰ τείχη ib.42: freq. with parts., “ὥ. ἐγγελῶσα” S.El. 277; “ὥ. ἐντεταμένου τοῦ σώματος” Pl.Phd.86b; ὥ. τι τῶν ἄλλων εὐλόγως πεποιηκότες as if they had done, Lys.12.7; ὥ. ἐξόν as if it were in our power, X.An.3.1.14; “σιωπῇ ἐδείπνουν, ὥ. τοῦτο ἐπιτεταγμένον αὐτοῖς” Id.Smp.1.11, cf. Mem.2.3.3; with a change of construction, “ὥ. τὸν ἀριθμὸν τοῦτον ἔχοντα ἀνάγκην . . , καὶ οὔτε . . οἷόν τε εἴη γενέσθαι” Id.HG2.3.19; τὴν ὥ. ἐπὶ τοῦ δίφρου ἕδραν a seat like that used in the chariot, Id.Eq.7.5.
III. rarely of Time,
1. ὥσπερ ἄν = ἕως ἄν, so long as, or however long (cf. ὡς Ad. 2), “ὥσπερ ἂν ζῶ” S.OC1361 (sed leg. ἕωσπερ).
2. as soon as, Ar.Pax24.
IV. after a Comp. (cf. ὡς Ab. 1.4); “οὐ μείους ὥ. χίλιοι” Xenoph.3.4; “ἧττον . . ὥ.” X.HG2.3.16.—Cf. ὡσπερεί, ὥσπερ οὖν.

Henry George Liddell. Robert Scott. A Greek-English Lexicon. revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones. with the assistance of. Roderick McKenzie. Oxford. Clarendon Press. 1940.

http://www.perseus.tufts.edu/hopper...habetic+letter=*w:entry+group=8:entry=w(/sper
 

Zambelis Spyros

Παλαιό Μέλος
ὠφελ-έω , fut.
A. “-ήσω” Ar.Av.358, etc.: aor. “ὠφέλησα” Hdt.3.127, etc.: pf. “-ηκα” Hp. Acut.44, Pl.Grg.511e, etc.: plpf. “ὠφελήκη” Id.Ap.31d:—Pass., fut. “ὠφεληθήσομαι” And.2.22, Is.10.16, Hp.Int.35, X.Cyr.3.2.20; more freq. fut. Med. in pass. sense, “ὠφελήσομαι” Th.6.18, 7.67, Pl.R. 343c, X.Mem.1.6.14, v.l. in Lys.19.61: aor. “ὠφελήθην” Th.2.39, 5.90, etc.: pf. “ὠφέλημαι” A.Pr.222, Pl.Grg.512a, etc.: plpf. “ὠφέλητο” Th.6.60: (ὄφελος):—help, aid, succour, first in Hdt. (v. infr.); opp. βλάπτω, Th.6.14, Pl.Phd.107d; opp. ζημιόω, Isoc.6.5.—Construction:
I. abs., to be of use or service, “τὰ μηδὲν ὠφελοῦντα” A.Pr.44, cf. S.Fr.196, E.IA348(troch.), X.Oec.1.9; “οὐδὲν ὠφελεῖ” Th.2.87; “τὸ πολλάκις ὠφελοῦν” Isoc.8.35.
2. c. acc. pers., to be of service to, benefit, Hdt.2.95, A.Pr.507; “τὰς ψυχὰς ὠ. διδάσκοντες” X.Cyr.2.3.23; ὠ. τινα ἔς τι to be of use to one towards a thing, Th. 4.75; τί δέ μ᾽ ὠφελήσουσ᾽ οἱ ῥυθμοὶ πρὸς τἄλφιτα; how will rhythms help me to earn my bread? Ar.Nu.648: abs., “ἐπὶ τοῖς δεινοῖσιν” E.Fr. 84; “διὰ τῶν ὤτων” Plu.2.38c, cf. 145b: c. part., “αὐτοὺς ὠφελεῖ προσκείμενον” E.Hipp.970.
b. esp. of a general, enrich his soldiers by booty, Plu.Aem.29; “τοὺς στρατιώτας ὠφεληκὼς ἀπὸ τῶν στρατειῶν” Id.Caes.12; cf. “ὠφέλεια” 11.3.
3. in Poets also (v. Thom.Mag.p.408R.) c. dat. pers., A.Pr.342, Pers.842, S.Ant.560, E.Or.666, 681, Heracl.681, Ar.Av.421 (lyr.); also in Antipho 6.38, and v.l. in Th. 5.23; the compds. προσωφελέω, ἐπωφελέω, συνωφελέω also take both constructions.
4. c. gen., dub. in “οὐδεὶς ἔρωτος τοῦδ᾽ ἐφαίνετ᾽ ὠφελῶν” S.OC436 (fort. leg. ἔρωτ᾽ ἐς τόνδ᾽).
5. c. acc. cogn., ὠφελίαν ὠ. τινα to render him a service, Pl.R.519e, cf. Euthd.275e; “ὠφελίαν κοινῇ -οῦνται πάντες οἱ δημιουργοί” Id.R.346c: with a neut. Adj., οὐδέν τινα ὠ. to do one no service, Hdt.3.126, E.Alc.875 (lyr.); πολλά, πλέον, πλεῖστον, ὡς πλεῖστα ὠ. τινα, Isoc.3.30, E.Andr.679, 681, Th. 6.14.
II. Pass., receive help or succour, derive profit or advantage, πρός τινος from a person or thing, Hdt.2.68; “ἔκ τινος” A.Pr.222, Antipho 3.2.3; “ἀπό τινος” Th.3.64, X.Oec.1.15, cf. Gorg.Pal.10; ὑπό or παρά τινος, Pl.Grg.512a, Amat.132d; ὠ. τοῦ νόμου to derive benefit from . . , Antipho 5.17(dub. l.); τινι by a thing, Th.3.67; διά τι ib.13; παρ᾽ ἐμοῦ ὠφελεῖσθαι to make something out of me, Antipho 2.2.13; “ἐκ τῶν ὑμετέρων” help the mselves, Lys.27.7: esp. of troops, acquire booty, “πολλὰ παρὰ τὴν στρατείαν ὠ.” Plu.Cat.Ma.10; “ὠ. δι᾽ ἁρπαγῆς” Id.Marc. 19; ὠφελεῖσθαι πρός τι acquire advantage towards a thing, X.Cyn. 5.27: c. part., ὠφελεῖσθαι ἰδών to be profited by the sight of a thing, Th.2.39: c. adj. neut., “οὐδὲν ὠφελουμένη” S.Ant.550: “πολλὰ ὠφελεῖσθαι οὐδὲν πονοῦντες” X.Cyr.3.2.20.

Henry George Liddell. Robert Scott. A Greek-English Lexicon. revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones. with the assistance of. Roderick McKenzie. Oxford. Clarendon Press. 1940.

http://www.perseus.tufts.edu/hopper...r=*w:entry group=9:entry=w)fele/w&i=1#lexicon
 

Zambelis Spyros

Παλαιό Μέλος
Πρέπει να βρούμε τρόπο ενσωμάτωση για τα λήμματα και το κείμενο.

Τῆς περὶ μέλους ἐπιστήμης πολυμεροῦς οὔσης καὶ διῃ-
ρημένης εἰς πλείους ἰδέας μίαν τινὰ αὐτῶν ὑπολαβεῖν δεῖ
τὴν ἁρμονικὴν καλουμένην εἶναι πραγματείαν, τῇ τε τάξει
πρώτην οὖσαν ἔχουσάν τε δύναμιν στοιχειώδη.

μέλους


μέλος
μέλος, γενικά, μέλος, τμήμα. Στη μουσική, χορικό ή λυρικό τραγούδι· μελωδία γενικά. Στη φωνητική μουσική αποτελείται από τρία στοιχεία: τους φθόγγους, το ρυθμό και τα λόγια. Ο Ανώνυμος (Bell. 46, 29) ονομάζει τέλειον μέλος εκείνο που αποτελείται από λόγια, μελωδία και ρυθμό" ("τέλειον δε μέλος εστί το συγκείμενον εκ τε λέξεως και μέλους και ρυθμού"). Η χρησιμοποίηση από τον Ανώνυμο της λέξης "μέλος" αντί φθόγγου (ή αρμονίας) είναι χαρακτηριστική και δείχνει τη χρήση του όρου "μέλος" στη σημασία εναλλαγής φθόγγων.
Ο Πλάτων (Πολιτεία Γ', 398D) καθορίζει τα συστατικά μέρη ή στοιχεία του μέλους ως εξής: "το μέλος έχει τρία στοιχεία, τις λέξεις, τη μελωδία και το ρυθμό" ("λόγος, αρμονία, ρυθμός"). Ο Βακχείος (Εισ. 78) καθορίζει το μέλος ως: "το εκ φθόγγων και διαστημάτων και χρόνων συγκείμενον" (το αποτελούμενο από νότες και διαστήματα και χρόνους [διάρκειες]). Έτσι, το μέλος είναι επίσης συνώνυμο της μελωδίας σε μια γενική σημασία. Αυτό ισχύει ιδιαίτερα στην οργανική μουσική, όπου δεν υπάρχουν λόγια. Ο Σώπατρος λέει (Αθήν. Δ', 176A, 78): "και το μόναυλον μέλος ήχησε" (και ήχησε τη μελωδία με το μόναυλο ).
μουσικόν μέλος σήμαινε τη φωνητική μελωδία σε αντιδιαστολή προς το "οργανικό μέλος".

Βλ. τα λ. ηρμοσμένος και λογώδες μέλος .

http://analogion.com/forum/showthrea...12139&page=148

μέλος , εος, τό,
A. limb, in early writers always in pl., Il.7.131, Pi.N. 1.47, etc. (κατὰ μέλος is corrupt for κατὰ μέρος in h.Merc.419); μελέων ἔντοσθε within my bodily frame, A.Pers.991 (lyr.), cf. Eu.265 (lyr.); κατὰ μέλη (-εα) limb by limb, like μελεϊστί, Pi.O.1.49, Hdt.1.119; “τὰ τοῦ σώματος μέλη καὶ μέρη” Pl.Lg.795e; μέλη ποιεῖν dismember, LXX 2 Ma.1.16: later in sg., AP9.141, Gal.UP12.3,al.; “ἡ κατὰ μέλος τομή” Str.2.1.30.
2. metaph., “ἐσμὲν . . ἀλλήλων μέλη” Ep.Rom.12.5, cf. 1 Ep.Cor.6.15.
3. features, form, “οὐκέτ᾽ ἐγὼ . . γονέων μ. ὄψομαι” BMus.Inscr.1077 (Sudan).
B. esp. musical member, phrase: hence, song, strain, first in h.Hom.19.16 (pl.), of the nightingale (the Hom. word being μολπή), cf. Thgn.761, etc.; “μέλη βοῶν ἄναυλα” S.Fr.699; esp. of lyric poetry, “τὸ Ἀρχιλόχου μ.” Pi.O.9.1; ἐν μέλεϊ ποιέειν to write in lyric strain, Hdt.5.95, cf. 2.135; “ἐν μέλει ἤ τινι ἄλλῳ μέτρῳ” Pl.R.607d, cf. D.H. Comp.11; “Ἀδμήτου μ.” Cratin.236; μέλη, τά, lyric poetry, choral songs, opp. Epic or Dramatic verse, Pl.R.379a, 607a, al.; [μ.] ἐκ τριῶν συγκείμενον, λόγου τε καὶ ἁρμονίας καὶ ῥυθμοῦ ib.398d.
b. lyric portion of the Comic παράβασις, Heph.Poëm.8.2.
2. music to which a song is set, tune, Arist.Po.1450a14; opp. ῥυθμός, μέτρον, Pl.Grg. 502c; opp. ῥυθμός, ῥῆμα, Id.Lg.656c; Κρητικόν, Καρικόν, Ἰωνικὸν μ., Cratin.222, Pl.Com.69.12,14: metaph., ἐν μέλει properly, correctly, “ἐν μ. φθέγγεσθαι” Pl.Sph.227d; παρὰ μέλος incorrectly, inopportunely, “πὰρ μ. ἔρχομαι” Pi.N.7.69; “παρὰ μ. φθέγξασθαι” Pl.Phlb.28b, Lg.696d; “παρὰ μέλος λαμπρύνεσθαι” Arist.EN1123a22, cf. EE1233a39.
3. melody of an instrument, “φόρμιγξ δ᾽ αὖ φθέγγοιθ᾽ ἱερὸν μ. ἠδὲ καὶ αὐλός” Thgn.761; “αὐλῶν πάμφωνον μ.” Pi.P.12.19; “πηκτίδων μέλη” S.Fr.241: generally, tone, “μ. βοῆς” E.El.756. [In h.Merc.502 θεὸς δ᾽ ὑπὸ καλὸν ἄεισεν must be read for θεὸς δ᾽ ὑπὸ μέλος ἄεισεν, and Ἕλλησιν δ᾽ ᾁδων μέλεα καὶ ἐλέγους is corrupt in Epigr. ap. Paus.10.7.6.]

Henry George Liddell. Robert Scott. A Greek-English Lexicon. revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones. with the assistance of. Roderick McKenzie. Oxford. Clarendon Press. 1940.

http://analogion.com/forum/showthread.php?p=123778&highlight=%EC%E5%EB%EF#post123778
 

Attachments

  • 4-5 old (2).jpg
    4-5 old (2).jpg
    291 KB · Views: 1
Last edited:

Zambelis Spyros

Παλαιό Μέλος
καθάπερ Ἀριστοτέλης ἀεὶ διη-
γεῖτο τοὺς πλείστους τῶν ἀκουσάντων παρὰ Πλάτωνος τὴν
περὶ τἀγαθοῦ ἀκρόασιν παθεῖν· προσιέναι μὲν γὰρ ἕκαστον
ὑπολαμβάνοντα λήψεσθαί τι τῶν νομιζομένων τούτων ἀν-
θρωπίνων ἀγαθῶν οἷον πλοῦτον, ὑγίειαν, ἰσχύν, τὸ ὅλον
εὐδαιμονίαν τινὰ θαυμαστήν· ὅτε δὲ φανείησαν οἱ λόγοι
περὶ μαθημάτων καὶ ἀριθμῶν καὶ γεωμετρίας καὶ ἀστρο-
λογίας καὶ τὸ πέρας ὅτι ἀγαθόν ἐστιν ἕν, παντελῶς οἶμαι
παράδοξόν τι ἐφαίνετο αὐτοῖς, εἶθ᾽ οἱ μὲν ὑποκατεφρόνουν
τοῦ πράγματος, οἱ δὲ κατεμέμφοντο.

τἀγαθοῦ
ἀγαθῶν
ἀγαθόν

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

ἀγα^θός
ἀγα^θός [α^γ], ή, όν, Lacon. ἀγασός Ar.Lys.1301, Cypr. ἀζαθός GDI57:—
A. good:
I. of persons,
1. well-born, gentle, opp. “κακός, δειλός, οἷά τε τοῖς ἀγαθοῖσι παραδρώωσι χέρηες” Od.15.324, cf. Il.1.275; “ἀφνειός τ᾽ ἀ. τε” Il.13.664, cf. Od.18.276; “πατρὸς δ᾽ εἴμ᾽ ἀγαθοῖο, θεὰ δέ με γείνατο μήτηρ” Il.21.109, cf. Od.4.611; “κακὸς ἐξ ἀ.” Thgn.190, cf. 57 sq.; “πραῢς ἀστοῖς, οὐ φθονέων ἀγαθοῖς” Pi.P. 3.71, cf. 2.96, 4.285; “τίς ἂν εὔπατρις ὧδε βλάστοι; οὐδεὶς τῶν ἀ. κτλ.” S.El.1082; “οἵ τ᾽ ἀ. πρὸς τῶν ἀγενῶν κατανικῶνται” Id.Fr.84; τοὺς εὐγενεῖς γὰρ κἀγαθοὺς . . φιλεῖ Ἄρης ἐναίρειν ib.649, cf. E.Alc.600, al.: “ἀγαθοὶ καὶ ἐξ ἀγαθῶν” Pl.Phdr.274a:—in political sense, aristocrats, esp. in the phrase καλοὶ κἀγαθοί (v. sub καλοκἀγαθός).
2. brave, valiant, since courage was attributed to Chiefs and Nobles, Il.1.131, al.; “τῷ κ᾽ ἀγαθὸς μὲν ἔπεφν᾽, ἀγαθὸν δέ κεν ἐξενάριξεν” 21.280; cf. Hdt.5.109, etc.
3. good, capable, in reference to ability, “ἀ. βασιλεύς” Il.3.179; “ἰητήρ” 2.732; “θεράπων” 16.165, 17.388; “πύκτης” Xenoph.2.15; “ἰητρός” Hp.Prog.1; “προβατογνώμων” A.Ag. 795; “ἄρχοντες” Democr.266: freq. with qualifying words, “ἀ. ἐν ὑσμίνῃ” Il.13.314; “βοὴν ἀ.” 2.408,563, al.; “πύξ” Od.11.300; “βίην” Il.6.478; “γνώμην” S.OT687; “πᾶσαν ἀρετήν” Pl.Lg.899b, cf. Alc.1.124e; “τέχνην” Id.Prt.323b; τὰ πολέμια, τὰ πολιτικά, Hdt.9.122, Pl.Grg.516b, etc.: more rarely c. dat., “ἀ. πολέμῳ” X.Oec.4.15: with Preps., “ἄνδρες ἀ. περὶ τὸ πλῆθος” Lys.13.2; “εἴς τι” Pl.Alc.1.125a; “πρός τι” Id.R.407e: c. inf., “ἀ. μάχεσθαι” Hdt.1.136; “ἱππεύεσθαι” 1.79; ἀ. ἱστάναι good at weighing, Pl.Prt.356b.
4. good, in moral sense, first in Thgn.438, cf. Heraclit.104, S.El.1082, X.Mem.1.7.1, Pl.Ap.41d, etc.; “ψυχῆς ἀγαθῆς πατρὶς ὁ ξύμπας κόσμος” Democr.247: freq. with other Adjs., “ὁ πιστὸς κἀ.” S.Tr.541; δικαίων κἀ. ib.1050:—ironical, “τὸν ἀ. Κρέοντα” Id.Ant.31.
5. ὦ ἀγαθέ, my good friend, as a term of gentle remonstrance, Pl.Prt.311a, etc.
6. ἀ. δαίμων, v. sub δαίμων; ἀ. τύχη, v. sub τύχη; ἀ. θεός = Lat. bona dea, Plu.Caes.9, Cic.19.
II. of things,
1. good, serviceable, “Ἰθάκη . . ἀ. κουροτρόφος” Od.9.27, etc.; “ἀ. τοῖς τοκεῦσι, τῇ πόλει” X.Cyn.13.17: c. gen., εἴ τι οἶδα πυρετοῦ ἀ. good for it, Id.Mem.3.8.3; “ἑλκῶν” Thphr.HP9.11.1.
2. of outward circumstances, “αἰδὼς οὐκ ἀ. κεχρημένῳ ἀνδρὶ παρεῖναι” Od.17.347; “εἰπεῖν εἰς ἀγαθόν” to good purpose, Il.9.102; “ὁ δὲ πείσεται εἰς ἀ. περ” for his own good end, 11.789; “οὐκ ἀγαθὸν πολυκοιρανίη” 2.204:—ἀγαθόν [ἐστι], c. inf., it is good to do so and so<*> Il.7.282, 24.130, Od.3.196, etc.
3. morally good, “πρῆξις” Democr.177; “ἔργα” Emp.112.2, cf. Ep.Rom.2.7, etc.
4. ἀγαθόν, τό, good, blessing, benefit, of persons or things, “ὦ μέγα ἀ. σὺ τοῖς φίλοις” X.Cyr.5.3.20; “φίλον, ὃ μέγιστον ἀ. εἶναί φασι” Id.Mem.2.4.2, cf. Ar.Ra.74, etc; as term of endearment for a baby, blessing!, treasure!, Men.Sam.28:— ἀγαθόν τινα δεδρακέναι, πεποιηκέναι confer a benefit on . . , Th.3.68, Lys.13.92; ἐπ᾽ ἀγαθῷ τινος for one's good, Th.5.27, X.Cyr.7.4.3; “ἐπ᾽ ἀ. τοῖς πολίταις” Ar.Ra.1487; “οὐκ ἐπ᾽ ἀ.” for no good end, Th.1.131; “ἐπ᾽ οὐδενὶ ἀ. τῆς Ἑλλάδος” X.HG5.2.35:—in pl., ἡ ἐπ᾽ ἀγαθοῖς γεναμένη (sic) “κατασπορά” PFlor.21.10 (iii A.D.):—τὸ ἀ. or τἀ., the good, Epich.171.5, cf. Pl.R.506b, 508e, Arist.Metaph.1091a31, etc.:—in pl., ἀγαθά, τά, goods of fortune, treasures, wealth, Hdt.2.172, Lys.13.91, X.Mem.1.2.63, etc.; “ἀγαθὰ πράττειν” fare well, Ar.Av.1706; also, good things, dainties, Thgn.1000, Ar.Ach.873, etc.: good qualities, “τοῖς ἀ., οἷς ἔχομεν ἐν τῇ ψυχῇ” Isoc.8.32, cf. Democr.37; good points, of a horse, “εἰ τἄλλα πάντα ἀ. ἔχοι, κακόπους δ᾽ εἴη” X.Eq. 1.2.
III. Comp. and Sup. are usu. supplied from other stems, viz. Comp. ἀμείνων, ἀρείων<*> βελτίων, κρείσσων (κάρρων), λωΐων (λὥων̓), Ep. βέλτερος, λωΐτερος, φέρτερος:—Sup. ἄριστος, βέλτιστος, κράτιστος, λώϊστος (λῷστος), Ep.βέλτατος, κάρτιστος, φέρτατος, φέριστος:— later, reg. Comp. “ἀγαθώτερος” LXX Jd.11.25, 15.2, D.S.8Fr.12, Plot. 5.5.9, Diod.Rh.p.53.9H.: Sup. “ἀγαθώτατος” D.S.16.85, Hld.5.15, etc. (“-ότατος” POxy.1757.26 (ii A.D.)).
IV. Adv. usually εὖ, q.v.: “ἀγαθῶς” Hp.Off.9, Arist.Rh.1388b6, LXX 1 Ki.20.7. (Etym. dub. (“ὅτι ἄγει ἡμᾶς ἐπὶ τὸν ὀρθὸν βίον” Stoic. 3.49); perh. cognate with ἄγαμαι, hence admirable.)

Henry George Liddell. Robert Scott. A Greek-English Lexicon. revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones. with the assistance of. Roderick McKenzie. Oxford. Clarendon Press. 1940.

http://www.perseus.tufts.edu/hopper/...3Da)gaqo/s
 
Last edited:

Zambelis Spyros

Παλαιό Μέλος
περὶ μὲν γὰρ ἐμμελοῦς ἢ ἐκμελοῦς
ἁπλῶς οὐδένα λόγον πεποίηνται οἱ πρὸ ἡμῶν, τῶν δὲ
συστημάτων τὰς διαφορὰς οἱ μὲν ὅλως οὐκ ἐπεχείρουν ἐξα-
ριθμεῖν - ἀλλὰ περὶ αὐτῶν μόνον τῶν ἑπτὰ ὀκταχόρδων
ἃ ἐκάλουν ἁρμονίας τὴν ἐπίσκεψιν ἐποιοῦντο - , οἱ δ᾽ ἐπιχει-
ρήσαντες οὐδένα τρόπον ἐξηριθμοῦντο, καθάπερ οἱ περὶ
Πυθαγόραν τὸν Ζακύνθιον καὶ Ἀγήνορα τὸν Μυτιληναῖον.

Ἀγήνορα

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Αγήνωρ
ο Μυτιληναίος (περ. 4ος αι. π.Χ.)· πολύ γνωστός μουσικός της εποχής του. Ήταν από τους συνεχιστές της διδασκαλίας του Λάσου και σύγχρονος του περίφημου ρήτορα Ισοκράτη (436-338 π.Χ.). Η μουσική σχολή του αναφέρεται από τον Αριστόξενο (Αρμ. II, Mb 36, 35 ως 37, 1.)· μαζί με τη σχολή του Πυθαγόρα του Ζακύνθιου, και από τον Πορφύριο (Wallis ΙΙΙ, 189). Στους μαθητές του περιλαμβάνονταν και οι εγγονοί του Ισοκράτη, ο οποίος, από εκτίμηση στη διδασκαλία του μουσικού, έκανε έκκληση, σε μια ειδική επιστολή του προς τους άρχοντες της Μυτιλήνης, να επιτρέψουν την επιστροφή του στην πατρίδα από την εξορία ("Τοις Μυτιληναίων Άρχουσιν").

http://www.musipedia.gr/wiki/Α%...BDωρ
 
Last edited:

Zambelis Spyros

Παλαιό Μέλος
οὐ δεῖ δ᾽ ἀγνοεῖν, ὅτι ἡ τῆς μουσικῆς
ξύνεσις ἅμα μένοντός τινος καὶ κινουμένου ἐστὶ καὶ τοῦτο
σχεδὸν διὰ πάσης καὶ κατὰ πᾶν μέρος αὐτῆς, ὡς εἰπεῖν
ἁπλῶς, διατείνειν.

οὐ δεῖ δ᾽ ἀγνοεῖν, ὅτι καθ᾽ ἣν ἂν γενώμεθα τῶν ἐκλιμπανουσῶν
τε καὶ ἀθεωρήτων διαφορῶν, κατὰ ταύτην ἀγνοήσομεν
τὰς ἐν τοῖς μελῳδουμένοις διαφοράς.

εἰ μὲν οὖν δι᾽ ἄγνοιαν τὴν ὑπόληψιν ταύτην
ἐσχήκασιν οἱ καλούμενοι ἁρμονικοί, τὸ μὲν ἦθος οὐκ ἂν
εἶεν ἄτοποι, τὴν δ᾽ ἄγνοιαν ἰσχυράν τινα καὶ μεγάλην εἶναι
παρ᾽ αὐτοῖς ἀναγκαῖον· εἰ δὲ συνορῶντες, ὅτι οὐκ ἔστι τὸ
παρασημαίνεσθαι πέρας τῆς εἰρημένης ἐπιστήμης, χαριζό-
μενοι δὲ τοῖς ἰδιώταις καὶ πειρώμενοι ἀποδιδόναι ὀφθαλ-
μοειδές τι ἔργον ταύτην ἐκτεθείκασι τὴν ὑπόληψιν, μεγά-
λην _ἂν_ αὖθις αὐτῶν ἀτοπίαν τοῦ τρόπου καταγνοίην·

δεῖ δὲ πρῶτον μὲν τοῦτο αὐτὸ μὴ ἀγνοεῖν, ὅτι πολλοὶ ἤδη διήμαρ-
τον ὑπολαβόντες ἡμᾶς λέγειν ὅτι ὁ τόνος εἰς τρία ἴσα
διαιρούμενος μελῳδεῖται.

οὐ δεῖ δ᾽ ἀγνοεῖν, ὅτι οὐκ ἔστιν αὔταρκες τὸ εἰρημένον πρὸς τὸ
ἐμμελῶς συγκεῖσθαι τὰ συστήματα ἐκ τῶν διαστημάτων·

γίγνεται δ᾽ αὐτοῖς ἡ ἄγνοια παρὰ τὸ μὴ συνορᾶν, ὅτι τῶν διαστηματικῶν
μεγεθῶν ἔνια κοινὰ τυγχάνει ὄντα συνθέτου τε καὶ ἀσυν-
θέτου διαστήματος·

ἀγνοεῖν
ἀγνοήσομεν
ἄγνοιαν
ἄγνοια

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

ἀγνο-έω , Ep. ἀγνοι- , 3sg. subj.
A. “ἀγνοιῇσι” Od.24.218: impf. “ἠγνόουν” Isoc.7.21, etc.: fut. “ἀγνοήσω” B.Fr.12, Isoc.12.251, D.32.10, 54.31: aor. “ἠγνόησα” A.Eu.134, Th.2.49, etc.; Ep. “ἠγνοίησα” Il.2.807, Hes.Th.551, Ep. contr. 3sg. “ἀγνώσασκε” Od.23.95: pf. “ἠγνόηκα” Pl. Sph.221d, Alex.20.4:—Pass., fut. (of med. form) “ἀγνοήσομαι” D. 18.249; ἀγνοηθήσομαι v.l. in Luc.JTr.5: aor. ἠγνοήθην, v. infr.: pf. “ἠγνόημαι” Isoc.15.171, Pl.Lg.797a. (This Verb implies a form ἄγνοος, = ἀγνώς 11):—not to perceive or recognize; Hom., almost always in aor., “ἄνδρ᾽ ἀγνοιήσασ᾽ ὑλάει” Od.20.15, cf. Th. l.c., Pl.Phdr. 228a; mostly with neg., οὐκ ἠγνοίησεν he perceived or knew well, Il. 2.807, etc.; “μηδὲν ἀγνόει” E.Andr.899.—Mostly c. acc., to be ignorant of, Hdt.4.156, S.Tr.78; “πάντα” Pl.Smp.216d; ἑαυτοὺς ἀ. forget their former selves, D.10.74; τὴν πόλιν ἀ. not to discern the temper of the city, Id.19.231; “τὸν ξένον” Philostr. VA2.26; fail to understand, “τὸ ῥῆμα” Ev.Marc.9.32; “περί τινος” Pl.Phdr.277d: c. gen. pers. and rel. clause, “ἀγνοοῦντες ἀλλήλων ὅ τι λέγομεν” Id.Grg.517c: dependent clauses in part., “τίς . . ἀ. τὸν ἐκεῖθεν πόλεμον δεῦρο ἥξοντα;” D.1.15: with Conj., οὐδεὶς ἀ. ὅτι . . Id.21.156, etc.; “ἀγνοῶν εἰ . .” X.An.6.5.12:—Pass., not to be known, recognized, Pl.Euthphr.4a, Hp.Ma. 294d, etc.; “ἀγνοούμενα ὅπῃ . . ἀγαθά ἐστι” Id.R.506a; ἠγνοῆσθαι ξύμπασιν ὅτι . . Id.Lg.797a; “ὑπελάμβανον ἀγνοήσεσθαι” D.18.249; καιρὸν οὐ παρεθέντα οὐδ᾽ ἀγνοηθέντα ib.303, cf. Isoc.15.171; τὰ ἠγνοημένα unknown parts, Arr.An.7.1.4.
II. abs., go wrong, make a false step, first in Hp.Art.46, Antipho 5.44 (dub.l.), lsoc.8.39; part. ἀγνοῶν ignorantly, by mistake, X.An.7.3.38, Arist.EN1110b27; “ἀγνοήσαντες” And.4.5: in moral sense, to be ignorant of what is right, act amiss, Plb.5.11.5, cf. Ep.Heb.5.2:—Med., fail to recognize, Gal.14.630.

Henry George Liddell. Robert Scott. A Greek-English Lexicon. revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones. with the assistance of. Roderick McKenzie. Oxford. Clarendon Press. 1940

http://www.perseus.tufts.edu/hopper/...3Da)gnoe/w

ἄγνοια^ , ἡ, (v. γιγνώσκω)
A. want of perception, ignorance, “ἀγνοίᾳ” A. Ag.1596; “ἀγνοίας ὕπο” Supp.499; ἣν ὑπ᾽ ἀγνοίας ὁρᾷς whom seeing you pretend not to know, S.Tr.419; “ἀγνοίᾳ ἐξαμαρτάνειν” X.Cyr.3.1.38, cf. Th.8.92, Ar.Av.577, D.9.64, etc.; opp. ἐπιστήμη, Pl.Tht. 199d, Arist.APr.66b26; “ἄ. κεϝότης ἐστὶ τῆς περὶ ψυχὴν ἕξεως” Pl.R. 585b; δι᾽ ἄγνοιαν πράττειν, opp. ἀγνοῶν, Arist.EN1110b25: in Logic, ἡ τοῦ ἐλέγχου ἄ. ignoratio elenchi, ignorance of the conditions of a valid proof, Arist.SE168a18, al.
II. mistaken conduct, a mistake, D.18.133, Ep.2.19, Plb.27.2.2. [In Poets sts. ἀγνοία_,S.Tr.350, Ph.129; old Att., acc. to Ael. Dion.Fr.11, cf. Moer.191; Ion. “ἀγνοίη” Phot.]
Henry George Liddell. Robert Scott. A Greek-English Lexicon. revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones. with the assistance of. Roderick McKenzie. Oxford. Clarendon Press. 1940.
 
Last edited:
Top